Mi a véleménye arról, hogy az Európai Unió végrehajtó testületének környezetvédelmi felelőse, Ritt Bjerregaard azt mondta: Paks nem szorul bezárásra, de korszerűsítést igényel ahhoz, hogy biztonsága elérje az elfogadható szintet.
– Nem tartom a minősítést sértőnek, hiszen az erőmű 15 éve működik – a fiatalabb korú létesítmények ennél természetesen modernebbek. Az életkor azonban nincs összefüggésben a biztonsággal. Az uniós tagállamok nukleáris hatóságai egyébként a közelmúltban kijelentették, hogy a Paksi Atomerőmű megfelelően karbantartott, és modern biztonsági rendszerekkel ellátott. A 60 milliárd forintos középtávú fejlesztési program 1996 óta tart, amelynek révén európai mértékkel mérve is kikezdhetetlen biztonságú lesz az erőmű. Az egységnyi villamosenergia-termeléshez kapcsolódó „fajlagos kollektív dózis” már ma is az unió átlaga alatt van. De környezetvédelmi szempontból is igen kedvező a kép: a folyékony radioaktív kibocsátások a megengedett érték 8 százalékát, a légnemű szennyezés pedig 1,5 százalékát teszik ki.
Milyen beruházások váltak szükségessé?
– Most kezdődik a 4 évig tartó reaktorvédelmi beruházás: a 10 milliárdos fejlesztésből 7 milliárdot a Siemens végez el. Az idén ér véget az a program, amelynek végrehajtásával a nyugati erőművek szintjére csökken a zónaolvadás – mint legveszélyesebb üzemzavar – bekövetkezési valószínűsége. Ez azt jelenti, hogy 10 ezer évről 100 ezer évre változott a baleset bekövetkezésének esélye. A 60 milliárdos beruházási keret egyébiránt önerőből származik; hitelt csak a teljesítménynövelő fejlesztésre vettünk fel, hiszen ennek gyors, 5-6 év alatti a megtérülése.
A 8 százalékos vagyonarányos nyereség Pakson mikor válhat valóra?
– A tulajdonos szociálpolitikai megfontolásokból döntött úgy, hogy nem érvényesítjük az árban ezt a nyereségarányt, de ez valószínűleg néhány éven belül elérhető. Az 1997-es 1 százaléknyi eredményt költséggazdálkodással, többlettermeléssel, valamint az árban elismert csúszóleértékelés pluszbevételének megspórolásával értük el.
Az 1996-os csúcsév után miként alakult tavaly az erőmű teljesítménye?
– A csúcsot nem tudtuk megdönteni, aminek két üzemi esemény volt az oka; ezek a tervezettnél 32 nappal nagyobb állásidőt okoztak. Augusztusban – egy szabályozó hibája miatt – a III. blokk két hétig állt, a II. blokk gőzfejlesztőinek vizsgálata pedig 18 napos többletkarbantartást igényelt. A kettő közül csak az első volt minősített esemény, amely a 2-es, üzemzavar besorolást kapta.
Hogyan mutatkozott meg mindez a termelésben és a kapacitáskihasználtságban?
– Két éve a négy blokk 14,18 milliárd kilowattórát fejlesztett; a teljesítmény tavaly 13,97 milliárdra csökkent, ám ez is több volt a 13,84 milliárdos tervnél. Az erőmű kihasználtsága a csúcsévben 87,9 százalékos, tavaly pedig 86,7 százalékos volt, itt tehát a kényszerkiesések nem módosították jelentősen a helyzetet.
A tavalyi, 49 milliárdos árbevétel után, idénre mik a terveik?
– A tervezett teljesítmény 13,86 milliárd kilowattóra, az árbevétel pedig 59 milliárd forint körül várható. Utóbbinál a 20 százalékos növekmény a csúszóleértékelésből és a Nukleáris Pénzügyi Alapba történő befizetési kötelezettség miatti áremelésből adódik.
Ez a befizetés mennyivel emeli meg a fogyasztói árakat?
– A befizetési kötelezettség az idén 7,5 milliárd forint; ez 59 fillér többletköltséget jelent kilowattóránként, így az önköltség a tavalyi 3,85 forintról 4,30-ra emelkedik. A befizetett összegből az idén 3,7 milliárd forintot használunk fel. Egyrészt a kiégett kazetták átmeneti tárolójának bővítésére, másrészt kutatást folytatunk a kis- és közepes aktivitású elemek végleges elhelyezésével kapcsolatban. Ezen, egymilliárd forint értékű munkától azt várjuk, hogy kiderüljön: alkalmas-e a befogadásra a Bátaapáti környékén található gránitréteg. Amennyiben igen, 2000-től elkezdődhet a végleges tároló építése. Ez a 2 éves munka közel 10 milliárd forintba kerül majd.
Szabó József 53 éves, mérnök-fizikus. A Moszkvai Energetikai Egyetemen atomerőmű szakán szerzett diplomát 1969-ben, majd a Magyar Villamos Művek Trösztnél dolgozott. Részt vett a Paksi Atomerőmű Vállalat megalapításában. 1975-től az erőmű Fejlesztési és Sugárvédelmi Főosztályának vezetője, 1979-től pedig a vállalat igazgatóhelyettese. 1985-ben általános vezérigazgató-helyettessé nevezték ki – szakmai területeihez többek között a beruházások, a külkereskedelem és a balesetelhárítás tartoztak -, 1992-től pedig biztonsági igazgató lett. 1994. decemberétől az erőmű vezérigazgatója, s tagja az igazgatóságnak is.
