Dél-Korea, Malajzia, Thaiföld, Indonézia és a Fülöp-szigetek tényleges világgazdasági jelentősége, az utóbbi tíz év gyors növekedése dacára, a korábbihoz hasonlóan szerény – állapítják meg a WTO szakértői. Ezen országok részesedése a globális GDP-ben 3,6 százalék, a világkereskedelemben 7, a külföldi közvetlen befektetésekben 6, a külföldről finanszírozott befektetési állományban 4, a bankok nemzetközi hitelüzleteiben pedig kevesebb mint 4 százalék. Emellett ezen országok tényleges gazdasági összefonódásának kifejezetten regionális hangsúlya van. Ezért a negatív hullámok jobban érezhetők a közvetlen környezetben, a növekvő távolsággal viszont gyengülnek, s érdemben csupán néhány specifikus iparágat érintenek. Mindezek alapján gyakorlatilag kizárható, hogy e kör pénzügyi krízise egy globális gazdasági futótüzet indíthatna el.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az érintett ázsiai valutáknak az amerikai dollárral szemben elszenvedett 27-70 százalékos értékvesztése kihatások nélkül maradna a kereskedelemre. Hivatkozással a folyó évtizedben másutt – például Mexikóban – szerzett tapasztalatokra és az első konkrét következményekre 1997 utolsó hónapjaiban, a WTO-szakértők feltételezik, hogy az öt említett délkelet-ázsiai ország import volumene érdemben csökken, az exportnál várható impulzus pedig előreláthatóan kevésbé gyorsan fog kibontakozni, mint ahogyan azt a modellvizsgálatok alapján feltételezni lehetne. Megjegyzendő persze, hogy a WTO az ázsiai régió 1997-es kereskedelmi helyzetének vizsgálatakor Japán krízisével (Figyelő, 1998/16. szám) értelemszerűen még nem foglalkozott.
A világkereskedelem legfontosabb tavalyi jellemzői közt Észak- és Dél-Amerika tartós hajtóereje, valamint a Nyugat-Európában, Ázsiában, illetve Közép- és Kelet-Európa több reformországában mutatkozó lendület emelhető ki. Ezzel szemben tendenciózusan lanyhult a dinamika Afrikában és a Közel-Keleten. Összességében ez a globális kereskedelem magasabb szintre növekedésének némileg kiegyenlítettebb eloszlását eredményezte. Az importnál mért 9 százalékos, illetve az exportnál regisztrált 9,5 százalékos átlagos reálnövekedési rátákat 1994 kivételével a határátlépő áruforgalomban már két évtizede nem érték el (1996-ban a kivitelnél és a behozatalnál egyaránt 5 százalékos emelkedést mértek). Az exportot illetően a leginkább Latin-Amerika (12,5 százalék) és Ázsia (11,5 százalék) produkált tavaly kiugrót, míg Észak-Amerika 10,5 százalékot, Európa nyugati és keleti fele pedig 8,0 százalékos bővülést ért el. Az importnál Latin-Amerika (21,5 százalék) ugyancsak vezet, ám itt már Közép- és Kelet-Európa (16,0 százalék) a második. Észak-Amerika e téren 12,5 százalékot, Nyugat-Európa 7,0, míg Ázsia 5,5 százalékos növekedést mutatott.
A történelmi trendnek megfelelően, a kereskedelem bővülése tavaly majdnem háromszor nagyobb volt a termelésénél. A WTO-titkárság 1998-ra a világkereskedelem 6-7 százalékos további növekedését prognosztizálja. A tengerentúlon és Ázsiában várható lassulást részben kiegyenlítheti a tovább pörgő Európa.
A teljes tavalyi szolgáltatásexportot a WTO 1,3 billió dollárra becsüli; ez nominálisan 2 százalékos növekedést takar, szemben az egy évvel korábbi 6 százalékkal. A megtorpanásért főként a közlekedési iparág stagnálása és az utazási üzletág gyenge bővülése okolható.
