Csiki-Bege Lajos megrendülten jelentette be csütörtökön, hogy autókereskedelemmel foglalkozó cége, a Csiki-Bege Kft. ellen megindult a felszámolás. Hiába próbálták meg tavaly márciusban talpra állítani a vállalatot, nem sikerült.
A cégvezető úgy érzi, ő is hibázott, mert túlságosan bízott a bankokban, túl sok hitelt vett fel, mert nem képezett tartalékokat, és így utólag azt mondja, az ellenőrzésre és a profi menedzsment kiépítésére is nagyobb gondot fordíthatott volna. De azt is elmondta, ha a bankok nem hozzák lehetetlen helyzetbe, nem jutott volna idáig. Név szerint senkit nem említett, nem akart vádaskodni.
A cégvezető a tájékoztatón elmondta: tartozásait időközben magánkölcsönökből és az autókereskedés, valamint a szerviz értékesítéséből teljes egészében kifizette. A két üzlet azóta is működik, Csiki-Bege Lajos jó kezekben tudja őket.
Munkatársairól igyekezett gondoskodni, kilencven százalékukat sikerült új álláshoz segítenie – mondta. A cégcsoport másik két üzletága, az egészségügyi és ingatlanfejlesztési ma is virágzik. Az üzletember tele van tervekkel, de azt mondja, kivár, amíg érdemes lesz azok megvalósításába belefogni. Addig is több időt tölt családjával. Kijelentette, hitelt soha többet nem akar felvenni.
Az fn.hu villáminterjújában arra kereste a választ, a csődbejelentés mennyire játszott szerepet a cég kálváriájában.
Ha nem kér csődvédelmet, másképp alakult volna a cég, a Csiki-Bege Kft. sorsa?
Huszonnégy óra alatt döntöttem el, hogy csődvédelmet kérek. Csak azért tettem meg ezt a lépést, mert két finanszírozónk összecsapott a cégünk felett. Elkezdték egymást fenyegetni, és veszélyeztetni a másik biztosítékait. Nem voltak hajlandóak tárgyalni sem egymással, sem velem. Csak így tudtam elérni, hogy leüljenek, és tisztázzák a jelzálogok és biztosítékok ügyét. Ha nem kérek csődvédelmet, akkor nem lett volna kivel beszélnem, mert a bankok nem hoztak döntéseket, mindenképpen én húztam volna a rövidebbet.
A csődvédelem kérése után a bankjaim tűzszünetet kötöttek egymással, és elindíthattuk a reorganizációt.
Akkor miből lett a baj?
Közben a csődvédelemnek híre kelt, de csak a szóösszetétel első része ment át a köztudatba, vagyis az, hogy „csőd van” nálunk. Erre mindenki azt mondta, mi az hogy csődvédelem? Az nem működik Magyarországon. Ez a vélemény sok partnerünk hozzáállását negatívan befolyásolta.
Nem sikerült a reorganizáció. Miért?
Nehéz volt, mert lassan születtek döntések, és mire megszülettek, harmadik, legkisebb volumenű finanszírozónk úgy akadályozta meg a cég talpra állítását, hogy arra semmi oka nem volt.
Talán szintén rosszul értelmezte a csődbejelentést?
Nem hiszem. Nem egyedi eset volt ez. Likviditási problémái voltak, ezért úgy döntött, hogy amit lehet, azonnal behajt. Hogy ezzel milyen hatást ér el, azt egyáltalán nem gondolta végig.
Szeptembertől változott a csődtörvény. Mit gondol erről?
Véleményem szerint szükség volt rá, a visszaélések miatt: cégek arra specializálódtak, hogy nekimenjenek a csődvédelmet kért vállalatoknak.
Segített volna önöknek, ha már tavaly márciusban érvényben van az új csődtörvény, a kilencvennapos fizetési haladékkal?
Biztos, hogy szükség volt a változtatásra. Én megtapasztaltam, hogy az előző csődvédelem hogyan nem működött. Azt viszont nem tudom, hogy az őszi változtatás lendített volna-e rajtunk. Nem foglalkoztam ezzel, mert nálunk már nem jött szóba.
Bármilyen kultúr gazdaságban a csődvédelem azt jelenti, hogy addig nem ronthatnak rá az adós cégre hitelezői, amíg védelem alatt áll. Nálunk ez nem teljesült.
A csődvédelem alatt lehetne auditálni, reorganizálni, szakérteni, megnézni a cég működését, hiteles képet alkotni a folyamatokról, és változtatni. Mi ezeket a lépéseket megtettük, csak utána írtuk alá finanszírozóinkkal a tűzszüneti megállapodásokat (megegyeztünk többek között abban, hogy nem inkasszálnak minket). Viszont váratlanul ért, hogy legkisebb hitelezőnk nem ment bele ebbe az egyezségbe, sőt a többi banknál lévő számláink keresztinkasszálásával lehetetlenné tette a működésünket.
Három hét után visszavonták csődvédelmi kérelmüket. Mit vártak ettől a lépéstől?
Azt, hogy csődvédelmet kértünk, mindenki megtudta. Mai napig sokan mondják azt, hogy: „csődbe mentetek tavaly márciusban”. Hogy rá három hétre visszavontuk, már nem ment át a köztudatba. Pedig bíztunk ebben. A probléma az, hogy a pozitív hír nem hír.
Megbánta, hogy csődvédelmet kért?
Amikor csődvédelmet kértem, az tűnt az egyetlen megoldásnak arra, hogy a cégem feje felett zajló banki viszálykodást kezelni tudjam és ez sikerült is. Arra nem számítottam, hogy a harmadik finanszírozó keresztbe tesz.
Annak ismeretében, hogy milyen károkat okozott önöknek a csőd híre, mit tanácsolna egy fizetési nehézségekkel küzdő cégnek: kérjen-e csődvédelmet?
Ahol nincs meg annak kockázata (például termelő üzemeknél), hogy a csőd hírére majd nem mennek be az ügyfelek az üzletbe, és nem vásárolnak, ott talán nem okoz olyan nagy kárt a csődvédelem kérése, mint nálunk és talán inkább van idő és lehetőség a felépülésre. De ahol egy felépített márkanévvel kerül összefüggésbe a „csőd”, az nagyon veszélyes.
A csőd szó jelentése a köznyelvben egyenlő azzal, hogy csődtömeg vagy, semmire nem vagy képes, neked véged van. Kulturális probléma, hogy nálunk a csőd nem a talpra állást takarja. Talán szerencsés lenne átkeresztelni az eljárást, mondjuk reorganizációnak. A csőd szó nekünk nagyon sok kárt okozott. Nem gondoltuk, hogy ebből nem lehet kimászni.
