Kassák nyomában
A Polgár Galéria és Aukciósház 1987 óta foglalkozik műkereskedelemmel, 1995 óta pedig árveréseket is rendez – egy alkalommal, elsőként Magyarországon becsértékes árverést is tartott. Az eltelt évek alatt több mint kilencezer festmény és több tízezer tárgy lelt gazdára, melyek között számos értékes műalkotás, különleges régiség és ritka gyűjtődarab volt. Az aukciósház két galériát is működtet, egyike, a Váci utcai kiállító- és árverezőterem a századelőn a Kassák Lajos féle ‘Ma’ szerkesztőségének helyén működik.
A hazai szervezett és üzletszerű műkereskedelem és aukciós piac talán egyik legnagyobb talánya az, hogy a kortárs magyar képzőművészet eladói-vásárlói megítélése igencsak hektikus, és ekkor még finoman fogalmaztunk. Pedig nemzetközi összehasonlításban a kortárs árak az elmúlt években messze a valóságos értékük alatt mozogtak, annak ellenére, hogy rengeteg jó színvonalú, kvalitásos festmény, grafika került terítékre a galériák kínálatában.
Nincsenek vásárlók
Néhány műkereskedő próbálkozott időnként kortárs alkotásokkal, de általában a vásárlói oldal közönye miatt ezek az aukciók, kiállítások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az ok akár egyszerű is lehet: a hirtelen vagyonosodott, igen gazdag szűk réteg nem fedezte fel magának a kortárs művészetet. Ha ez a réteg festményt is vesz, nem minden esetben a műtárgy valódi művészeti értékét, hanem a szerzőhöz, vagy az adott alkotáshoz, esetleg az aukciós házhoz kapcsolható sznob attitűd vezeti.
Egy közepes kvalitású Munkácsy- vagy Czóbel-képen elvégre is „lehidal” a baráti kör, ellenben egy ragyogó Tamás Ervin-, vagy Koszta Rozália-alkotás semmit nem mond ennek a rétegnek. Az is igaz, hogy Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon a kortárs szerzők és képek felvevő közege a vagyonosodott, művelt középosztály. A rendszerváltozás óta azonban a honi középosztály – bár nagyon igyekezett, önhibáján kívül – a mai napig nem tudott igazán megizmosodni anyagi értelemben.
E tekintetben a következő egy-két év sem okoz majd meglepetést, hisz az ország gazdasági problémáinak megoldásához a középrétegek további terhelésével lehet a legkönnyebben forrásokat találni. Ha pedig nincs, vagy nem lesz elkölthető pénz, akkor a kortárs műtárgypiac, és gyakorlatilag a hazai művészeti mecenatúra is vegetál majd. Ez persze a kockáztatni hajlandó vásárlóknak jó lesz, hisz az árak továbbra is alacsonyak maradnak, és óriási választék jellemzi majd a műkereskedelem kortárs szeletét. A kérdés csak az, hogy ez a kegyelmi állapot meddig tart. Polgár Árpád, a Polgár Galéria és Aukciós Ház tulajdonosa szerint a kortárs piac 3-5 éven belül magára talál. Aki most fektet kortársba, az jól jár, az árak emelkedése a műtárgypiac sajátosságai miatt ugyanis, a lapunknak nyilatkozó galériatulajdonos szerint, elkerülhetetlenek.
Mi is az a kortárs?
Mindenek előtt nem árt tisztázni, mit is értünk kortárs alkotás vagy alkotó alatt. A fogalom tisztázása azért nehéz, mert két kategória is kimeríti, a magyar sajátosságok miatt, ezt a fogalmat. Kortárs alatt értünk minden olyan festő- és grafikusművészt, aki megfelelő művészeti kurzusok elvégzése után hivatásszerűen próbál megélni kvalitásos művészetéből. A mában élő holnap művészeire figyel a múzeumi szakma és az igazán hozzáértő, komoly tudással felvértezett gyűjtői réteg is. Hogy néhány nevet is említsünk, ilyen fiatal, de már komoly ranggal bíró alkotó az idén Munkácsy-díjjal kitüntetett Benczúr Emese vagy a gyakran provokatív Nagy Kriszta, Hecker Péter, valamint Radák Eszter, Soós Nóra, Varga-Patrícia Minerva, Szépfalvi Ágnes, Nemes Csaba, Szabó Eszer ??Ágnes, Karsai Zsófia és Oroszy Csaba is.
Ugyanakkor azokat is kortársként tartják számon a műkereskedelemben, akik 1920 után születtek és a művészeti életútjuk a ’40-es és ’80-as évek között teljesedett ki. Van, aki már elhunyt, mint például Szász Endre, Batári László, Újváry Lajos, Szabó Vladimír, de ide sorolódik a teljesség igénye nélkül Tamás Ervin, Bartl József, Doór Ferenc, Tóth Ernő és még sokan mások. Ennek a festői generációnak az a „tragédiája”, hogy a szocializmusban, egy viszonylag zárt közegben kellett élniük és alkotniuk, így a nemzetközi megmérettetésre nem sok alkalmuk nyílt, pedig jó néhány ebből a korosztályból, ha nem Magyarországra születik, akár világhírű is lehetett volna.
Összességében elmondható minden kortárs művészről, hogy a hazai viszonyok okán az áraik a sikeres életpálya ellenére is viszonylag alacsonyak: 60 és 500 ezer forint között igen nagy szórásban elérhetőek bárki számára. Ez az árszint egy nyugat-európai, vagy egy tengerentúli gyűjtő számára rendkívül alacsony, nagyjából tizede az ott kialakult árszínvonalnak. A „fiatal” kortársak a galériák és a saját kapcsolatrendszerükkel több-kevesebb sikerrel megtalálják a vevői-gyűjtői rétegüket, jellemzően saját magukat menedzselik, míg az „idős” kortársakban a műkereskedelem és az aukciós házak is egyre inkább látnak fantáziát. Polgár Árpád szerint azért, mert ez a művészgeneráció az igazi folytatása a 1880 és 1920 közötti alkotói periódusnak.
Csalogató árak
Emiatt is lesz érdekes a május 24-i összművészeti árverés a Polgár Galériában, ahol a legkülönfélébb stílusok és korszakok mérkőznek a befektetők és vásárlók kegyeiért. Az első alkalommal egy kortárs magyar festményekből álló rangos magángyűjteményből származó tételsor is bemutatkozik az aukción. A katalógus alapján előrebocsátható, hogy néhány figyelemre méltó alkotás minden bizonnyal izgalmakat okoz az árverésen. Az 1922-es születésű Szőnyi István-növendék Tamás Ervin, vagy a Szentendréhez kötődő Bartl József korai munkái a viszonylag alacsony indítási áraikkal sikerre számíthatnak. Az alacsony már-már csalogató árak egyébként is jellemzik a kínálatot, van olyan tétel, amely töredékébe kerül, mint az adott szerző piacon kialakult ára, sőt alacsonyabb, mint a műteremár.
Ez az árképzés tudatos – fogalmaz Polgár Árpád – az árak nem fejezik ki az alkotások valódi értékét, így aki vásárol, nagyszerű üzletet köthet. Izgalmas a Párizsban művészeti tanulmányokat folytatott Domrovszky Szaniszló két csendélete, és Gerzson Pál nagyméretű enteriőrje. A kínálatban a klasszikus magyar festészeti hagyományokat követve sok a csendélet, és ami érdekes, sok a ragyogó női alkotó. Dobi Piroska, Hepp Edit, Beck Judit, Koszta Rozália és Markó Erzsébet reprezentálja a lírát az aukción. Mintha az aukciós ház ráérzett volna arra a gyűjtői attitűdre, hogy az elmúlt két-három évben a női alkotók egyre inkább előtérbe kerültek.
Kultúrmisszió vagy üzlet?
„A középrétegek vagyoni helyzete és a sok megítélésbeli ellentmondás miatt ma még jelentős kockázat, ha egy aukciósház kortárs anyagot mér meg” – fogalmaz Polgár Árpád. „Ez az aukció is inkább kultúrmisszió, de meggyőződésem, hogy a kortárs művészettel foglalkozni kell. Az a vevő pedig, aki most vásárol kortárs alkotást, bölcs, hiszen pár évtizeddel ezelőtt Szőnyi István, Molnár C. Pál, Farkas István, Czóbel Béla is kortárs volt. Éppen ezért ez az első, de nem az utolsó kortárs aukció a Polgár Galériában” – ígéri Polgár Árpád.
