Gazdaság

Zuhanóbombázás

Éppoly jól szól a debreceni Tankcsapda a javítóintézetekben, mint a kisvárosi művelődési házakban, ahol az évi egy Tankcsapda-koncerten kívül jobbára cipő- és műanyagvásárokat tartanak.

S most majd nyilván jól fognak szólni a Kisstadionban is május 27-én. A tinik 1989 óta elsődleges nemi jellegként hordozták magukon a Tankcsapda iránti rajongásukat, így aztán nyugodtan kijelenthetjük, hogy a debreceni trió az egyetlen olyan, a rendszerváltás környékén alakult rockcsapat, amely nemcsak megőrizte népszerűségét, de folyamatosan növelni is tudta azt.

Mi lehet ennek az oka? Ez egy kis ország. Olyan hely, ahol a zenekaroknak még az elhallgatásaik is tele vannak helyesírási hibákkal. Ott van például a Motörhead, mely banda nyilvánvalóan elsőszámú előképe Lukács zenekarának – évek óta motoros találkozókon haknizzák körbe Európát, követve az autópályákon a Lökd meg a kecskét! szállító IFA-teherautókat. Persze, a Tankcsapda titka jóval bonyolultabb annál, mintsem hogy egyszerűen a Motörhead és az Auróra közötti gazdátlan térbe száműzzük őket. A Tankcsapda az ország vezető rockzenekara.


Zuhanóbombázás 1

Az elmúlt 15 évben senki nem írt olyan erős nemzedéki himnuszokat, mint Lukács László. Az új lemezük – a Mindenki vár valamit – is egy himnuszgyűjtemény, amelynek dalait remekül lehet dúdolgatni éjjel a postavonaton, a vidéki mozikba címzett bedobozolt filmtekercseken ülve, vagy éppen gletvassal a kézben a táskás lépcsőházi zománclábazatot kaparászva.

A Tankcsapda ezúttal is vigasztalásokat (Nem kell semmi) és bulimeghívókat (California über Alles) és önértelmezéseket (Rock a nevem) írt. A biblikus látomásokat mindig a megfelelő pillanatban váltja fel náluk egy-egy csajozós vaker („Jó vagyok szólóban, jó vagyok pártosban”), közhelyes médiakritika, vagy Lukács szokásos Amerika-fixációja.

Az új lemez keményebb, feszesebb, mint a korábbi, Élni vagy égni című munka, és most szerencsére elmaradtak a tiniket megszólító balladák. Nem biztos, hogy a Mindenki vár valamit a legjobb Tankcsapda-lemez, de kétségtelen, hogy ez szól a legjobban. Sikerült elkapniuk a folyamatos hangrobbanásra emlékeztető „skandináv soundot”. És hogy a repülős hasonlatnál maradjunk: az ébenfekete, speciális műanyag lemeztasak a fekete doboz, amely a 46 perces zuhanóbombázás minden információját rögzítette.

Tankcsapda: Mindenki vár valamit • CLS • 46 perc, 12 szám. Poptőzsdei árfolyam: ****

Ajánlott videó

Olvasói sztorik