Pártai Lucia

– Örülök, hogy szóba állt velem, az augusztus 20-i viharos tűzijáték ügyében az illetékesek ugyanis inkább kerülik a nyilvánosságot. Mielőtt nagyon belehergelnénk magunkat a történtekbe, rekonstruálná a vasárnapját?

– Dolgoztam. Reggel a Napkelte műsorában jeleztem is a nézőknek, hogy az ünnepségsorozatok alatt ugyan még jó idő lesz, de este hidegfront érkezik, gócokban heves zivatarokkal, nagy széllel, ami vélhetően a fővárost sem kíméli. Azt, hogy az ország felé egy komolyabb hidegfront tart, egyébként minden meteorológus tudta. Tény viszont, hogy a felhőszakadást, nagy erejű szelet sokáig lehetetlen hely szerint pontosan megjelölni. A vihar beállta előtt nagyjából 20 perccel lehet bizonyosan megállapítani, hogy az inkább erősödik, gyengül, esetleg irányt vált.

– Mikor érezte először, hogy nem csupán egy természeti tréfa, hanem egy komoly csapás előtt állunk?

– Az erejét már fél 7-kor gyűjtötte, amikor a front átlépte az országhatárt. Ekkor, mint egy magán meteorológiai szolgálatot üzemeltető cég vezetője, szolgálatban lévő munkatársaimmal együtt értesítettem az ügyfeleinket a várható időjárásról. Kezdetben még volt ugyan esély, hogy a tűzijáték helyszínét megkímélje a csapás, de este 8 körül, amikor a felhőszakadást adó zivatargóc folyamatosan tovább erősödve közeledett, fokozódott a veszély, hogy Budapesten erősödik pusztító erejűvé a front. Ezután a legmegalapozottabb összegzéssel nyúltam a telefon után, és tájékoztattam Komáromi Endre rendőrezredest, hogy a viharzóna körülbelül 20 percen belül lecsap a fővárosra.

– Úgy tudom, ez nem lett volna kötelessége. Mi több, ezt a riasztást az Országos Meteorológiai Szolgálatnak (OMSZ) kellett volna megtennie. És bár a szolgálat ügyeletese háromnegyed 8 körül e-mailben értesítette a katasztrófavédelmet, ezt az elektronikus levelet csak fél 12-kor nyitották ki.

– Valóban nem kötelességünk tájékoztatni a rendőrséget, hiszen az OMSZ alapfeladata az adófizetők tájékoztatása az élet- és vagyonbiztonság védelme érdekében. De kötelességemnek éreztem a figyelmeztetést. Más nagy feladat elől sem hátráltunk meg eddig sem, így volt ez George Bush látogatásakor, amikor dönteni kellett, hogy az amerikai elnök hol tartsa meg a beszédét, amelyet a CNN milliárdnyi nézőhöz élőben közvetített. Higgye el, nem volt könnyű eldönteni, hogy az országnak komoly pr-hasznot hajtó Gellérthegy legyen a helyszín, háttérben a pazar panorámával, s nem egy esőtől védett szép múzeum.

– Ott, akkor rendben zajlott minden, de térjünk vissza most vasárnapra és az elsikkadt e-mailre, amelyet elég bikkfanyelven fogalmaztak meg. Mit gondol, nem kellene egyértelműbben szövegezni az időjárási katasztrófákra utaló híreket?

– A legfontosabb, hogy érthetően, a helyzet súlyát mérlegelve, tartalmasan, a lényeget nem megkerülve kell fogalmazni.

– Javában tart a bűnbakkeresés. Ön szerint ki hibázott elsősorban?

– Nem hiszem, hogy ez lenne a lényeg. Én inkább a tanulságok levonását sürgetném. Hogy máskor ne történjen tragédia.

– Ön már leszűrte azokat?

– Meglátásaim vannak. Például a régiók megjelölése túlzottan tág kör, ebből honnan tudhatná egy nem meteorológiai végzettségű átlagpolgár, milyen valószínűséggel várható felhőszakadással járó vihar Budapesten, vagy mondjuk a Pilisben? Elvárnám továbbá, hogy ne csak egy helyre jusson el a riasztás! Követelménnyé kell tenni, hogy több helyre küldjék azt el e-mailben és faxon is, valamint feltétlenül megoldandó az élőszóban való egyeztetés!