Az ötlet az volt, hogy a moziba visszahozzák a mesét, olyan már egyáltalán nem olvasott könyvek hangulatát, mint Robert L. Stevensoné vagy Dékány Andrásé, de a mese artikulációja a lehető legmodernebb eszközökkel történik. Kúl legyen, romantikus, pimasz meg minden. Az első rész, a kalózfilmek reneszánszaként (?) üdvözült A fekete gyöngy átka arányai jobbak, kényelmesebbek és természetesebbek voltak, a másodiké, a Holtak kincséé szándékoltan túlzóak, ami nyilvánvalóan az egész vállalkozás mögött álló Jerry Bruckheimer filozófiájából következik. Azt a bruckheimeri fixációt, hogy „én tudom, mit akar a néző”, sokan a magukévá tették Hollywoodban, de csak kevesen képesek filmben manifesztálni.
Pedig egyszerű. Az ajánlat a következő: mindenekelőtt még több Johnny Depp. Depp kezdi magáról elhinni a második legrosszabbat, ami egy nagy színésszel megtörténhet. Most éppen azt gondolja, ő már nem Alex, az aranyos halmegfigyelő az Arizonai álmodozókból, hanem Jack Sparrow, a bespeedezett, vicces kalózkapitány, Henry Morgan, Nemo és Keith Richards esszenciája, a közönség kedvence. Deppnek nincs igazán nehéz dolga, sőt, neki van a világon a legkönnyebb dolga: megjelent a forgatáson és odapakolta magát. A többi színész, noha többségük az elmúlt évek-ben nagyobb kalandfilm-rutint szerzett, mint Depp, általában felületesen, csapnivalóan és érdektelenül játszik. Jellemző módon a teljesítményük értékelése arra korlátozódott, vajon büdös volt-e Orlando Bloom szája, amikor Keira Knightley-val csókolózott. Ez egyébként lényegtelen kérdés, a néző két éve arra akar választ kapni, leteperi-e Jack Elizabethet vagy előtte elviszi vacsorázni, és aztán csinálja, majd ezt követően lesz kormányzó Port Royalban. Az előbbi alighanem megtörtént, de nem látható, az utóbbi a harmadik részben lesz benne, amiben a tökkelütött Keith Richards is megjelenik.
A Karib-tenger kalózai II. • Amerikai, 155 perc • Rendező: Gore Verbinski • Főszereplők: Johnny Depp, Orlando Bloom, Keira Knightley
