“Külső szemlélők szerint Matolcsy újabb és újabb hídfőállásokat próbál meg elfoglalni Vargától, és változatlanul magát tekinti a gazdaságpolitika mozgatójának” – írja a Figyelő. A hetilap szerint a két politikus a személyiségükből fakadóan a nézeteltéréseiket nem viszi ki a nyilvánosság elé, ezért a küzdelem nem látványos; ám szakmai álláspontjuk oly mértékben különbözik, hogy egymás közti kommunikációjuk minimálisra, vagyis a feltétlenül szükségesre szorítkozik.
A Varga-Matolcsy csata egyik legutóbbi állomása a lap szerint a szaktárca felügyelete alá tartozó Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) volt. A Töröcskei István távozása után megüresedett vezérigazgatói posztra a hetilap információi szerint Kármán Andrást jelölte volna Varga Mihály. Kármán a jegybankban dolgozott a Simor András-érában, majd Matolcsy idején a nemzetgazdasági tárcánál volt államtitkár. Végül Kármán helyett Barcza György, a Napi Gazdaság főszerkesztője, korábbi pénzügyes elemző lett az ÁKK első embere. “Róla egy időben, mint potenciális monetáris tanácstagról beszéltek, ebből következően pedig Matolcsyhoz közelebb állónak mondják” – olvasható a Figyelő cikkében.
Az újság össszegzi: a nemzetgazdasági miniszter a jövedelempolitikán, a jegybankelnök pedig a pénz értékének karbantartásán keresztül tudja befolyásolni a folyamatokat. A klasszikus feladatmegosztás szerint nem kellene feltétlenül ütköznie az érdekeiknek: egy elfogadhatóan alacsony kamatszint, nem hullámzó árfolyam alapesetben jól szolgálja mind az árstabilitást, mind a növekedést úgy, hogy a költségvetési előirányzatok sincsenek veszélyben. Kiegyensúlyozott, versenyalapú gazdaságok esetén, természetesen. Ezzel szemben most összemosódnak a szerepek. A jegybank a saját eszközeivel próbálja berúgni a gazdaság motorját, hitelprogramokat indít, a devizatartalékok felhasználásával menedzseli a lakossági hitelválságot.
