A kutatásról
A magyar lakosság megtakarítási és befektetési hajlandóságát, gazdasági ismereteit vizsgáló országos felmérést az Öngondoskodás Alapítvány, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (B AMOSZ) és a Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet végezte, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete támogatásával. A kutatás reprezentatív felmérésen alapult, ezer fős mintavétellel.
Ki jár jobban? A tücsök vagy a hangya?
Két képzeletbeli kisbefektető, Kovács és Takács példája sokat elárul. Mind-ketten tehetséges pályakezdő fiatalok, akik kapnak 5-5 millió forintot a szüleiktől. Kovács spórol, takarékosan él, igyekszik minél több pénzt félretenni anyagi biztonsága érdekében. Az 5 millió forintjához sem nyúl, hozzá, azt is a bankban tartja. Takács forgatni kezdi a pénzét, kockázatot vállal, részvényeket vesz és ad, befekteti a pénzét.
Arra a kérdésre, hogy 10 év múlva melyikük lesz gazdagabb, a megkérdezettek 58 százaléka válaszolt úgy, hogy szerinte a kockázatot vállaló, pénzforgató „Takács” lesz, szemben a spórolós, takarékos „Kováccsal”. De ha már a boldogságról és a kiegyen-súlyozottságról kérdezték őket, akkor a válaszadók szerint Kovács kerül ki győztesen: ő lesz a boldogabb (45 százalék), és ő fog kiegyen-súlyozottabban élni (56 százalék).
Az Öngondoskodás Alapítvány, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) és a Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet kutatás eredménye szerint a helyzet továbbra sem változott: keveset foglalkozunk a pénzünkkel, minimális a megtakarítási hajlandóságunk, és úgy tűnik, a befektetési kultúránk sem javult számottevően.
A javuló gazdasági mutatók és életszínvonal ellenére a magyarok továbbra is elégedetlenek gazdasági helyzetükkel és úgy tűnik, rövidtávon nem is várnak ezen a téren javulást. A megkérdezettek többsége az elkövetkező 1-2 évben inkább a gazdasági helyzet és az életszínvonal romlására számít, és csak 5-10 év távlatában kezd el bízni a gazdasági előrelépésben.
Nehezen értjük
A gazdaság hírei szinte pontosan annyira érdekelnek bennünket, mint a közéleti információk: az általános gazdasági kérdések megismerése iránt nyitottak vagyunk, a pénzügyek, árfolyamok iránt viszont csak kevesen érdeklődnek. A magyarok gazdasági ismereteire jellemző adat, hogy a médiában hallható gazdasági beszámolókat, híreket (saját bevallásuk szerint) mindössze 6 százalékuk érti meg teljesen, 41 százalékuk csak kisebb részben, 28 százalékuk pedig alig. A megértést csak nehezíti, hogy sokszor az alapfogalmakkal sem vagyunk tisztában. Jó példa erre, hogy csak a megkérdezettek 70 százaléka volt teljesen tisztában az infláció jelentésével. A részvények működésének elméletét a válaszolók fele tudta, a reálhozam szó jelentése pedig mindössze minden ötödik számára volt teljesen tiszta.
A felnőtt magyarok 48 százaléka alulinformáltnak érzi magát a befektetési döntésekhez, további 41 százalékuk pedig csak részben érzi megfelelően informáltnak magát, és mindössze 9 százalékuk véli úgy, hogy informált. Úgy tűnik, gazdasági ismereteinkkel is jól korrelál, hogy milyen elképzelésünk van gazdaságunk legalapvetőbb mutatóiról: a megkérdezettek 19 százaléka nem vállalkozott arra, hogy becslést adjon az infláció nagyságára. A válaszadók 52 százaléka 10 százalék alatti becslést mondott, 16 százalékuk pont 10 százalékra becsülte a pénzromlást, harmaduk pedig még ennél is magasabbra. A megkérdezés idejében hivatalosnak tekintett 4 százalékos értéket mindössze a válaszadók 11 százaléka találta el.
Nincsenek tartalékaink
A kutatás megmutatta, hogy nincs egyetlen olyan megtakarítás-, befektetés jellegű pénzpiaci konstrukció, amelyik teljesen közismert lenne a magyar lakosság körében. Ennek ellenére azonban a megkérdezettek viszonylag tájékozottnak bizonyultak a megtakarítási, befektetési konstrukciókkal kapcsolatban: a részvényeket a megkérdezettek 47 százaléka vélte teljesen ismerni, az állampapírokat 44 százalékuk, a befektetési alapokat pedig 27 százalékuk.
A felnőtt magyarok 34 százaléka semeddig sem tudna megélni a jelenlegi megtakarításaiból, további 16 százalékuk pedig csak egyetlen hónapot tudna kihúzni. Néhány hónapnyi tartaléka a megkérdezettek 27 százalékának van, félévnyi pedig a tizedüknek. Több évig mindössze a magyarok 3 százaléka élne meg a megtakarításaiból, élete végéig pedig csak 1 százalékuk. (A hiányzó 9 százalék nem tudott válaszolni a kérdésre.) Mindez akkor válik különösen érdekessé, ha hozzávesszük azt a tényt, hogy a megkérdezettek 22 százaléka csak akkor érezné magát anyagi biztonságban, ha élete végéig meg tudna élni a megtakarításaiból.
Nincs pénzügyi kultúránk
A magyar megtakarítási kultúra nemcsak a nyugat-európai, hanem a közép-európai országokéhoz képest is alulfejlett. Egyedül nálunk jellemző, hogy a lakosság jó része (a háztartások 35 százaléka) egyáltalán nem tesz félre semennyi pénzt. A maradék családokban pedig meglehetősen elavult a megtakarítások szerkezete: a megfelelő hozamot, értékmegőrzést vagy értéknövelést biztosító lehetőségek helyett a többség még mindig folyószámlán vagy otthon, a párnacihában tartja a pénzét: 23 százalék csak egyféle megtakarítással rendelkezik (tipikusan készpénz vagy folyószámla), 16 százalékuk kétféle megtakarítást említett (tipikusan készpénz és folyószámla vagy takarékbetét), és mindössze a háztartások 27 százalékánál áll három vagy több elemből a családi „portfólió”.
Érdekes következtetést lehetett ugyanakkor levonni a befektetési alapokkal kapcsolatban – emelte ki Holtzer Péter, a Bamosz képviseletében. A válaszadók körében 1 százalék alatti arányt képviseltek azok, akiknek befektetési alapban volt valamiféle megtakarításuk, miközben a piaci számok az alapok jóval nagyobb népszerűségét tükrözik. Ez alapján arra lehet következtetni, hogy a kisbefektetők többsége csúnyán keveri a befektetési jegyek és a bankbetétek fogalmát, és jó részük azt sem tudja, hogy ő maga is befektetési alapban takarékoskodik.
Nem merünk kockáztatni
A tipikus magyar (a pénz beosztásának értelmében) takarékosnak tartja magát, ugyanakkor kockázatkerülőnek is: a „biztonság versus magas hozam” kérdésében inkább az óvatosság, a biztonság irányában lengene ki a képzeletbeli mérleg: a megkérdezettek 70 százaléka megtakarításainak és befektetéseinek biztonságát preferálja a hozam nagyságával szemben, 54 százalékuk pedig még a pénzéhez való hozzáférhetőséget is a megszerezhető hozam elé helyezi. Ugyanakkor a megkérdezettek közel fele (47 százaléka) úgy gondolja, hogy a „közepes hozam – közepes kockázattal” befektetési megoldás már vonzó lehetne számára. Az „alacsony hozam – minimális kockázat” opciót a megkérdezettek 38 százaléka választotta, a „magas hozam – viszonylag magas kockázat” lehetőség azonban mindössze 7 százaléknak tűnt vonzó lehetőségnek.
E tekintetben nemi különbségekre is rámutatott a felmérés: a válaszok alapján látható, hogy a nők még kevésbé mernek kockázatot vállalni, számukra egy-egy befektetési döntés meghozatalánál még fontosabb a biztonság, mint az elérhető hozam nagysága.
