Az önmagát Kerónak becéző Kerényi Miklós Gábor már rutinos az osztrák történelemből szemezgető musicalek színrevitelében, ám az antihős trónörököst hamis pátosszal felruházó romantikus történet adaptációja nem tartozik a legjobban sikerült rendezései közé. Kerényi nehezen kerekedik felül a történet gyengeségein és saját korábbi munkáinak szívét melengető emlékén. Még sosem láttuk a Rudolfot, mégis zavaró a déjá vu. Igaz, a masinéria és a látvány nem okoz csalódást, bár a jelenetek közötti átállás még nehézkes.
A darabot néhány zenés-színészi bravúr teszi nézhetővé. A címszerepben ismét bizonyítja Dolhai Attila, hogy nem méltatlanul lett a pesti „Broadway” sztárja. Biztonsággal énekli ki a nehezebb szólamokat, színészként is megállja a helyét. Az előadás kétségtelenül legfőbb erénye, hogy lehetőséget ad egy új tehetségnek, Vágó Bernadettnek, aki hangjával még a jobbak közül is kitűnik. Vetsera Mária szerepében határozottan üde, gyengéden erős. Szintén kiváló Polyák Lilla, aki a trónörökös feleségét alakítja. Sajnos a zenés műhöz képest hosszú szöveges jelenetekben megmutatkoznak a musicalszínészek hiányosságai. Janza Kata, Németh Attila, Földes Tamás, Bereczki Zoltán most kevésbé átütő, slágerszámokból is kevesebb jut nekik. A Rudolf történelmi musical nem ír majd musicaltörténelmet, de az Operettszínházban így is hosszú szériára számíthat.
A biztos siker reményében bejáratott produkcióhoz nyúlt a Madách Színházban Szirtes Tamás. A Producerek – Mel Brooks 12 Tony-díjas musicalje – már meghódította a Broadwayt és a West Endet. Ugyan a darab filmváltozata akkorát bukott, hogy nálunk be sem mutatták, a Madáchban azért borítékolható néhány évad. A rendező sztárokkal dúsítja a színház musicalcsapatát: olyan „hívónevek” lépnek színpadra, mint Gálvölgyi János vagy Alföldi Róbert. Gálvölgyi a csődben utazó Broadway-producer, Max Bialystock szerepében elsősorban önmagát alakítja, de megbocsátjuk neki, mert azt viszont hibátlanul teszi. Táncban és énekben is jóval alulmúlja társát, a Leo Bloomot alakító Nagy Sándort, mégis nagy hatású az élő Gálvölgyi Show. A tabudöntögetésen messze túlmenő, „mindenkit kirekesztően mulatságos” zenés szatírában melegek és nácik, meleg nácik és nácivá alakuló melegek szórakoztatják a nagyérdeműt a leghatározottabb politikai inkorrektség mellett. Kérdéses, hogyan reagál majd rá az érzékeny magyar közönség, megértik-e a nézők a szürrealizmusba vágó groteszket, amely a mienknél jóval elfogadóbb társadalmakban lécrezgés nélkül is átmegy. A toleranciaküszöb emelésében élen jár a meleg színházi rendezőt megformáló, a zenés-táncos musicalszerepben most először látható Alföldi Róbert. Nagyszerűen mozog, meggyőzően énekel és fergetegesen játszik (A történet szerint saját rendezésébe az utolsó pillanatban ugrik be – Hitler szerepében.) Az öntörvényű tehetség bizonyítja, olyan csapatban is remekel, amelyet nem ő irányít.
Énekben, táncban, játékban megfelel a svéd szőke ciklon szerepében Gallusz Nikolett. Mindenben remekel a neonáci musicalíró-nyúltenyésztő Waffen SS-egyenruhájában Barabás Kiss Zoltán. Erős a tánckar, lenyűgözően megbotránkoztató a koreográfia, jól forog a gépezet. Vágó Nelly jelmezei, Kentaur díszletei sem viaskodnak Szirtes ötleteivel. A Producerek érdemes a sikerre.
Mel Brooks: Producerek. Madách Színház, Budapest. Rendező: Szirtes Tamás. Főszereplők: Gálvölgyi János, Nagy Sándor, Alföldi Róbert, Gallusz Nikolett, Détár Enikő. Következő előadások: június 16., 17., 18., 20., 21., 22.
Wildhorn-Murphy: Rudolf. Budapesti Operettszínház. Rendező: Kerényi Miklós Gábor. Főszereplők:Dolhai Attila, Vágó Bernadett, Janza Kata, Polyák Lilla. Következő előadások: július 28., 29., 30. (Szegedi Szabadtéri Játékok), szeptember 26., 27., 28. (Operettszínház)
