Simon Zsolt

– Betoppanásomkor még friss a hír, így érezhető a partihangulat a cégben annak kapcsán, hogy Önök nyerték meg a Magyar Telekom csoportszintű médiaügynökség kiválasztásra kiírt tenderét. Elárulja, mit jelent ez pontosan?

Fotó: Lakos Gábor

– Azt, hogy a jövő évtől Magyarország egyik legnagyobb hirdetője minket bízott meg T-csoport hirdetéseinek elhelyezésével az offline médiában. Nem túlzok, ha azt mondom, a reklámiparág eddigi legnagyobb hazai tendere volt ez a mostani. Elnyerése egyébként azt is jelenti, hogy a megbízás révén jövőre a legnagyobb médiaügynökséggé lépünk elő az országban.

– Gondolom, mindez nem terelte el a figyelmét az önkormányzati választásokról. Egy médiafoglaló cég fejeként nyilván látja, hogy mennyire pörgette fel a választás a reklámpiacot.

– Klasszikus médiumokban nem mozdultak meg nagy pénzek. Főleg azért nem, mert a kommunikáció fókusza jobbára a helyi ismeretterjesztésre korlátozódott. A hirdetmények a települések lapjaiba, közterületekre, oszlopokon elhelyezett lengőkarokra, óriásplakátokra és citylightokra kerültek. Komoly szerephez jutott emellett a szórólapozás és a vadplakátozás. Egy helyi választáson azt gondolom, nincs is szükség ennél nagyobb felhajtásra. Ez egy helyi csata, még akkor is, ha az országos politikai események miatt az ellenzék hajtott rá, hogy országos választásként tüntesse fel.

– A költésekből kiderült az Ön számára, hogy gazdagabbak lettek-e a pártok, többet költöttek-e, mint négy éve ugyanekkor, ugyanerre a célra?

– Nehéz megállapítani a gyarapodás mértékét, hiszen a médiamegjelenések mellett rengeteg egyéb alternatív kommunikációs formát is felhasználtak. Nyilván a helyi választások esetén a helyi érdekek felerősödnek, így a mikroszintű támogatók köre is nő. Egyébként egy önkormányzati képviselőjelölt a saját vagyonából annyit áldoz a célra, amennyit akar. Ez egy ilyen kampány esetén elviselhető összeg. Zsebből kifizethető, hiszen az említett hirdetési felületeket nem aranyárban mérik.

– Azért lássuk be, nem csak helyi szinten zajlottak a csaták. Nem egyszer találkoztam azzal Budapesten, hogy vidéki városok polgármesterei kacsintottak rám a közutakon. Miért fontos tudnom, hogy ki a polgármesterjelölt mondjuk Nyíregyházán?

– Ez egyfajta „márkaerősítés”. Ha megfigyeli, a vidéki városok polgármesterei a siker katonáiként voltak feltüntetve mindkét nagy párt részéről, amolyan esettanulmány gyanánt.

– A reklámkampány-háborút Ön szerint ki nyerte?

– Pártok esetében nehéz megválaszolni ezt a kérdést. Ha Budapestre fókuszálunk, akkor döntetlenre hoznám ki a csatát. Demszky Gábor és Tarlós István is kihasználták a rendelkezésükre álló eszközöket, hasonló mennyiségben voltak láthatóak az utcán. Annak ellenére, hogy csak a fővárosban volt relevanciájuk, a személyükkel kapcsolatos támogatást mindkét párt országos szintre vitte.

– Látott valami új, kreatív ötletet a választási küzdelemben?

– Azt látom, hogy egyre divatosabbak a gerilla-, a vírus- és a mikromarketing megoldások. Ilyen a miniszterelnök elhíresült „hazudtunk” beszédére épülő technosláger, a számos sms-mondóka, a fotómontázsos őrületek, a prezentációk, amelyek feldolgozzák, mit ígért Gyurcsány Ferenc májusban, és számba veszik, mit nem tartott be azokból. Megfigyelhető volt a saját plakát összefirkálása saját párt által is, oly módon, hogy a firka ugyan torzította, de nem sértette az üzenetet. Ha valakinek a képe kint van egy hónapig az utcán, az összeolvad az arcrengeteggel. Egy kis bajusz Demszkynek vagy Tarlósnak a kampány vége felé kifejezetten jót tett a plakáterdőben.

– Néhány napja 315 millió forintos versenyhivatali bírságra ítélték a Procter and Gamble céget a fogyasztók megtévesztéséért, egy rafinált megfogalmazás miatt. Mit gondol, a politikusok mikor lesznek számon kérhetők a be nem tartott ígéretekért?

– Jó a felvetés, ugyanakkor gyakorlatilag kivitelezhetetlennek tartom, és amennyire tudom, a világon ez a fajta számon kérhetőség még sehol nincs jelen, és nem is merem remélni a felbukkanását.