Az év 250 napján esik, aki biztosra akar menni, az reumatológusnak adja a gyerekét. Ez Skócia nedves arca. S miután a forró skót augusztusban a hőmérő higanyszála még akár a 19 Celsiust is kiüti, Skócia megteremtette a maga bolyhos-gyapjú érintésű, mélymeleg whisky illatú arcát.
Ezt a hangulatot adja vissza az Arany János utca sarkán lévő Scottish Corner, benne Sherlock Holmes multiplikált kockás sapkája, a skót poncsók, amelyek mind csak köretei a whiskyknek. A zöld-piros klubnak álcázott boltban a kandalló éppúgy valódi, mint a lelkesedés a tulajdonos arcán, amint a whiskyre terelődik a szó. Arról pedig gondoskodik, hogy minél előbb arra terelődjön. Isten tudja, hányadszor mondja el, mi a különbség az amerikai Bourbon és a skót whisky között, de amikor beleszagol az illusztrációnak kitöltött whiskybe, a tekintete áhítatossá válik, a szemhéja lecsukódik, pohárral gesztikuláló mozdulata megtorpan. Eddig azt hittem, csak a szerelem áldott pillanatai okoznak ilyen fiziológiai elváltozást férfi arcán.
Skót whiskynek csak az az ital nevezheti magát, amely malátából és skóciai forrásvízből készül, és amelyet egy legfeljebb 700 literes használt tölgyfahordóban érlelnek legalább három évig. A whiskyt mindenhol ugyanúgy készítik, mégis mind más és más. A leszedett malátát mindenhol szétterítik a padlón, egy hétig ott tartják, épp míg elindul a csírázás, tudniillik az indítja el a cukorképződést a magokban. Félreértés ne essék, nem mindegy, hogy a maláta Skócia hat régiójának melyikében termett, mert ez befolyásolja a whisky ízét. Egy hét múlva begyújtanak a pagodaformájú raktárak hatalmas kemencéibe, hogy a kiáradó füsttel néhány napra elárasszák a tárolót. No, ha valaki azt hinné, hogy a füst az füst, az nagyon téved. A skót földből vett tőzeggel táplált kemencékből más és más illatú füst árad attól függően, hogy a tőzegbe milyen füvek és növénymaradékok száradtak. A patak egyik oldaláról kiemelt tőzeg más, mint ugyanannak a földdarabnak a másik részéből ásott, változik tehát a füst, amely meghatározza a majdani whisky illatát, ízét.
Egy hét múlva a malátát helyi vízzel keverik, élesztőt adnak hozzá, erjesztik, s a cukortartalom miatt hamar alkohol keletkezik. A matéria desztillálóba kerül, 96 fokra melegítik, majd lehűtik. A desztillálás után egy átlátszó vízszerű folyadék képződik, amelynek 72 fokos az alkoholtartalma. A második desztilláció után ez csökken, a folyadékot beletöltik a tölgyfahordóba. Más ízű lesz a whisky, ha kicsibe, más, ha nagy hordóba öntik, és persze az is sokat számít, hogy az elkövetkezendő években hol tartják a hordókat. Más aromája lesz, ha szigeten, más, ha a föld belsejében és egészen más, ha tengerparton tartják szabadon, de még akkor is, ha a parton egy pincében. Néha télen a víz elönti a pincét, ilyenkor a szakértők azonnal felismerik a whisky izgalmas sós ízét. Skót whisky van 3, de akár 60 éves is, a közte lévő különbség hát persze, hogy mássá varázsolja az ízüket.
A lehetőségek száma még ezután is fokozható. Az érlelés utolsó néhány hónapjában – vagy akár másfél évében – a kész whiskyt áttölthetik egy másik hordóba, például egy tokajisba, mert hogy divatba jöttünk, s mindezt azért, hogy a whisky íze… – de ezt már tudják.
A whiskyivás türelmet követel, mélázást, nyugalmat, de megéri leállítani a motort. A tanulásra sem resteket hamarosan megajándékozza a gyömbér, a citromhéj, az erdei gyümölcs aromájával, és azzal az átszellemült örömmel, amelyért érdemes megpihenni.
Whisky skót partokon érlelt sós illata lengi be a pesti boltot, whiskys méz és sütemény kelt bűnös vágyakat. Bell, a telefon, Flemming, a penicillin, James Watt, a gőzgép feltalálója; Byron, a költő; Walter Scott, Ivanhoe atyja, és Conan Doyle, Sherlock Holmes megteremtője talán nyelnek is egyet égi pihenőjükben, és elégedetten tekinthetnek ránk. Stílusosan bizonyára egy kockás fotelből.
