Bea és Károly 23 éve nem látták egymást. Nagy szerelem volt az övék, de valahogy mégis elváltak útjaik. Nem voltak közös barátaik, nem jártak egy helyre, így azóta semmit nem tudtak egymásról. Károly nemrég bejelölte Beát az iWiW-en, levelezni kezdtek, és a két elvált negyvenes azóta újra egy pár. Bea és Károly lehet, hogy a 23 év alatt többször is találkoztak, de nem ismerték meg egymást. Hívhatták volna a különleges tudakozót, kutakodhattak volna a másik után a szüleik régi lakásában, feladhattak volna apróhirdetést, de nem tették. A ki kit ismer alapon működő közösségi oldalon azonban kockázat és esetleg feszengő találkozók helyett virtuális kuckóikból leshetnek be régi barátaik új életébe, megnézhetik, hány gyerekük van, megváltoztak-e az évek során, hol dolgoznak, függetlenek vagy foglaltak. A honlap négyéves története azt mutatja: feledett vagy távoli kapcsolataink kezelésében komoly szerep jut a közösségépítő oldalnak. A 2002-ben majdhogynem egy garázsból indult website ma már hazánk harmadik leglátogatottabb oldala, miközben a regisztrációs lehetőség továbbra sem korlátlan. Mitől lett százezrek mindennapi virtuális betevője az iWiW?
TÁVKAPCSOLATOK. Az ismeretség alapján szerveződő virtuális közösségek átmenetet képeznek a hagyományos (családi, baráti, iskolai, munkahelyi) társas kapcsolati formák és a merőben virtuális online közösségek (tematikus fórumok, chatszobák, bloglisták) között. Utóbbiaktól élesen elválasztja ezeket a kezdeményezéseket, hogy itt csak valós személyként, nevünkkel és adatainkkal érdemes fellépnünk, a közösségi hálók csak a tényleges ismeretségek karbantartására és megjelenítésére szolgálnak. A „bejelölések” nagy része feltehetően egy régebbi ismeretség megerősítését, annak esetleges újjáélesztését, vagy már meglévő, vagy épp megszületett kapcsolat állandósítását szolgálják.
Nem véletlen, hogy az esetek többségében a kapcsolat létrejöttét közvetlenül nem követi újabb kommunikációs aktus (rendszeren belüli levél, email vagy telefon). Egy bejelölés elfogadása ugyanis nem feltétlenül jelenti a kapcsolat aktualizálódását. Gyakori, hogy olyanok találkoznak össze, akik évtizedek óta nem beszéltek egymással – de ebből nem következik, hogy azonnal létre is jön az érdemi kapcsolatfelvétel. Néha csak egy-egy levélváltás erejéig tart a fellángolás – a kontaktus létrejöttének valós jelentősége az elérés állandó lehetőségében rejlik.
Az újdonság kezdetben sem a közvetlen kommunikációban, inkább a kapcsolati hálók áttekinthetőségében állt: ki-ki világosabban láthatta – sőt, egy virtuális térképen meg is jeleníthette – kapcsolatainak sűrűségét és saját elhelyezkedését a hálóban. Hain Ferenc pszichológus (aki könyvet is írt a témáról) a website első két évének vizsgálata alapján arra jutott: a legtöbbek által használt funkció mások személyes felületeinek, illetve ismerőseinek böngészése volt. Hogy legszívesebben mások virtuális mozgásait figyeljük, az azért sem meglepő, mert a „kukkolásra” teljes inkognitóban van lehetőségünk.
A távoli kapcsolatok eme sajátos szinten tartásához – amikor is valódi kapcsolat nincs, ugyanakkor bármikor lehet – a felhasználók úgy járulhatnak hozzá, hogy magukról minél pontosabb profilt adnak. Az iWiW-ben éppen az az új, hogy a jelenléthez nem szükséges folyamatosan levelezni és reagálni, viszont terünk nyílik önmagunk olyan újszerű megjelenítésére, amely egy egyszerre valós és képzeleti „nyilvánosság” számára szól, és amelynek révén olyasmit hozhatunk meglévő és leendő ismerőseink tudomására, amit talán sosem volna alkalmunk megmutatni.
Mivel a regisztrációt követően elvben minden felhasználó számára „láthatóvá” válunk, eldöntendő kérdésként merül fel, milyen mélységig tárulkozzunk fel e virtuális nyilvánosság előtt, és milyen további kommunikációs csatornákon át (postacím, telefonszám, mailcím, saját honlap, blog) tesszük magunkat közvetlenül is „hozzáférhetővé”. E tekintetben nagyon nagy egyéni különbségek tapasztalhatók. Az önmagunknak adott nicktől a bemutatkozó szövegek stílusán, információtartalmán, szellemességén át az énképünket, szerepeinket, környezetünket, ízlésünket jellemző képekig megannyi felület adódik arra, hogy megalkossuk, illetve vágyaink szerint újraformáljuk arculatunkat, amely azonban valamennyire mégis a valóság – pontosabban ismerőseink kontrollja – alatt marad. A hazugság ugyanis hamar kiderülne.
ÖRÖM A BARÁT. A hálózat sajátossága, hogy gyakran olyan ismeretségek is nevesítődnek, amelyek a valóságban sosem vezetnének érdemi párbeszédhez. A legfontosabb mozzanat, ha az embert bejelölik, hogy megint kaptam egy társas elismerést. Ez a személytől függetlenül jó érzés, hiszen valaki megtalált, gondolt rám. Az ilyen típusú elismerések, és rendszerességük rendkívül fontosak lelki egészségünk szempontjából. „Ezért is ritka a kapcsolatok visszautasítása, és feltehetően ennek is szerepe van abban, hogy ilyen sokan használják naponta az oldalt” – magyarázza Síklaki István szociálpszichológus, miért vagyunk hajlamosak felszínes kapcsolatokat is visszaigazolni.
A rendszer mindennapos használatának igénye az ismerősök gyarapodásával is összefügg. Minél több kapcsolatunk van, annál izgalmasabb, annál praktikusabb az iWiW használata. Ki akarna minden héten beszélni egy ezer éve nem látott osztálytársával, az oldal segítségével viszont követheti életét. A felhasználó fokozatosan, a kapcsolatok gyarapodásával ismeri fel, amint közvetlen környezete leképeződik ezen a virtuális terepen. Ezzel párhuzamosan alakul ki az igény, hogy minden valós kapcsolatunkat az iWiW-en is létrehozzuk. Ennek valódi súlyát akkor érezzük, mikor közvetlen ismerőseinkkel szeretnénk információkat megosztani (például új telefonszám, vagy jelentős esemény okán). Praktikus szempontból tehát bátran nevezhetjük az iWiW-et egy folyamatosan, online frissülő telefonkönyvnek. „Ahogy a rendszerben szép lassan leképeződik a felhasználót övező offline valóság, azzal párhuzamosan tudatosul benne, hogy ez az oldal nem csak egy jópofa játék, hanem egy létező, nagyon is valóságos igényt elégít ki” – véli Szabó Márton, az iWiW ügyvezető igazgatója.
Világ-hálók
NYÍLT LAPOKKAL.
A hálózatépítő portálok többségére minden további nélkül regisztrálhatunk. Bárki által elérhető például a Friendster, vagy az 50 millió felhasználót nyilvántartó, elsősorban a fiatalokra „utazó” Hi5 – ezek szélesebb kiterjedésű, de lazább szövésű hálózatok. Közülük a legsikeresebb a MySpace, amely elsősorban fejlett tartalom-megosztási formulái segítségével gyűjti a regisztrációkat – és azok gyűlnek is. A MySpace-hez hasonló szisztémák lehetővé teszik például, hogy az ismeretlenségből kitörni akaró fiatal zenészek audio-, vagy videoblogon keresztül találjanak nyilvánosságot produkciójuk számára. Jó példa a sheffieldi Arctic Monkeys együttes karrierje: ők a MySpace-ről indulva produkálták minden idők legmagasabb első hetes lemezeladási példányszámát Angliában. A MySpace jelenleg több mint 108 millió regisztráltat tart számon.
MEGHÍVÁSOS ALAPON. A webhelyek egy részére (az iWiW is ilyen) csak valamely ismerősünk invitálását követően léphetünk fel. E műfaj egyik klasszikusa a Google tulajdonában lévő „szent találkozóhely”, az Orkut, amely „csupán” 27 millió tagot számlál. Igaz viszont, hogy a kapcsolati háló folytonossága okán jelenlétük aktívabb, az egyes felhasználók itt nagyobb eséllyel találnak ismerősöket, mint mondjuk a MySpace esetében, és huzamosabb ideig tartózkodnak az oldalon. Érdekes adat, hogy – még a Google elemzői által sem teljesen tisztázott okoknál fogva – a regisztráltak több mint 70 százaléka brazil. Itthon említést érdemel a mindössze fél éve üzemelő Myvip.com, és a szintén áprilisban megnyílt Baratikor.com, amelyek ugyancsak meghívásos alapon működnek. Mindkét oldal bőven több mint félmillió regisztrációt tart számon, igaz, az iWiW-vel ellentétben e két portálon a meghívás lehetősége korlátlan.
