Az akkori Európa fővárosába, Párizsba – s benne, vagyis mellette Versailles-ba – a mégiscsak vidéki, ekként lazább Bécsből érkezett 1770-ben Mária Antoinette, I. Ferenc császár és Mária Terézia leánya. A birodalmi politizálás jegyében házasították össze a Lajosok sorában a tizenhatodikkal. (Micsoda népség – írta fanyar versében Prévert az 1793-ban forradalmian, s józan ésszel azóta is érthetetlenül lefejezett királyról –, még húszig sem tudnak számolni.) „Az osztrák nő”, így emlegették érkeztekor s azután is a királynét, ki mai fogalmak szerint kamaszlány volt, 15 éves, amikor belekeveredett házasságával a történelembe. S csak 38, amikor jakobinus indulattal őt is lefejezték.
Róla szól most az új amerikai film, s a filmhez, a rendezőnő, Sofia Coppola megközelítésmódjához érdemi támpontokat adó angol monográfia. Utobbinak Antonia Fraser a szerzője, ki már több életrajzot írt (Cromwellről, Stuart Máriáról). Egyébként a 2005-ben Nobel-díjas Harold Pinter felesége, s jelenleg egy Napkirály-könyvön dolgozik.
Francis Coppola lánya öt éve lefoglalta megfilmesítéshez az akkor még megjelenés előtt álló monográfiát. S már akkor is csak arra gondolt, hogy használni fogja, de nem „filmre vinni”. Találkoztunk, beszélgettünk – mondja Fraser –, de világos volt, hogy Sofia Coppola pontosan tudja, mit is akar. Lett tehát ebből a film, mely egy megragadó asszonyról szól (Kirsten Dunst játssza, ki Fraser szerint „nagyon hasonlít Mária Antoinette-re”). Kamaszlány korú asszonyként nem egészen érti, miért marad hosszasan szűz házassága első éveiben, holott híven követi Mária Terézia aggódó s anyai tanácsait, s miért is van kitéve annyi intrikának, s miért is keverik leszbikus hírbe Polignac grófnővel támadt barátsága ürügyén. Trónöröst fogan és szül végül, királyi férjét megértően figyeli s követi, mindazonáltal egy lovaggal gyors és heves szerelembe keveredik. Főként pedig a színház és opera iránt érdeklődik. Útját a Frazer-monográfia végigköveti, a lefejezésig. A film 1789 októberében köszön el tőle, akkor, amikor az „osztrák nő” – Versailles-t királyi férjével kényszerűen elhagyva – egy helytől s az élet édességétől búcsúzik.
Mária Antoinette francia életrajzírója, Jean Chalon szerint Amerika ma két katasztrófa képében jelenik meg: Bush elnök az egyik, a filmrendező Sofia Coppola a másik. „Törvénnyel kellene tiltani, hogy amerikaiak a francia történelemmel foglalkozzanak” – írja. Nincs mindenre törvény, így erre sem. Szerencsére. A film ugyanis, ámbár édesbús, elbeszélni azt próbálja, miként is nehéz szabadnak, avagy legalább felszabadultnak lenni. Igaz, kísérletnél messzebb nem jut.
Marie-Antoinette
Amerikai, 2006 * Rendezte: Sofia Coppola * Főszereplők: Kirsten Dunst, Jason Schwartzman, Rip Torn
Antonia Fraser: Marie Antoinette: the Journey* Phoenix, 2002 * 544 oldal
