Nem nagyon találtak ilyet, persze a nagy szakmai kihívásra fogták a dolgot, s olyanokat mondtak, hogy nehéz Reeve örökébe lépni, ami persze egyáltalán nem igaz: a férfit, aki az 1978-as premier óta még háromszor alakította Supermant egy mérsékelt képességű imitátor is helyettesíthette volna, már ha hajlandó lett volna vállalni azt a kockázatot, ami egy kezeslábas fölött viselt alsónadrággal jár.
Az új Superman végül Brandon Routh, egy 27 éves szappanopera-színész lett. A Warner nem talált megfelelő történetet, amely még belefér a 12-es karikába, de biztosan nem megy 15 fölé, méltó az 1938 óta ápolt hősi hagyományokhoz, nem vall szégyent az időközben sikeresen újraélesztett Pókemberrel és Batmannel szemben, és még nézhető is. A Krypton bolygó egyetlen megmenekült lakója a szokásos bénasággal mozog a Daily Planet szerkesztőségében, ahol mindenki Supermant hajkurássza, elegánsan repked a város fölött, intergalaktikus erejével pedig elkap egy utasszállító repülőgépet, amely éppen egy stadionra zuhanna. A végső harcban Lex Luthor ellen azonban ennyi erő sem lenne elegendő, ám a segítségére sietnek az egyszerű emberek, igazolva, az erőtér pedig működik a Hős és a Rajongó között. Luthort egyébként Kevin Spacey alakítja, aki a Közönséges bűnözők óta Singer kedvenc színésze, de azért azt nem lehet mondani, hogy érte érdemes megnézni a filmet.
Bryan Singer az első változat rendezője, Richard Donner iránti tisztelettel építette meg a maga Supermanjét, aki egy alkalommal még a jelmezétől is megszabadul, bár önszántából. A sztoriban el van bújtatva egy kis Amerika-ellenesség (a főgonosz azt gondolja, ha Amerikát már nem lehet szeretni, legalább elpusztítja, méghozzá úgy, hogy kicseréli egy új kontinenssel), apró gesztusok a szelektívhulladék-gyűjtő szigetek egyre nagyobb számú kedvelőinek, valamint rengeteg precízen kivitelezett speciális effekt.
Superman visszatér. Amerikai, 155 perc • Rendező: Bryan Singer • Főszereplők: Brandon Routh, Kevin Spacey, Kate Bosworth
