Tizenhatmillió kínai osztja meg naponta élményeit a nagyvilággal blogján. Tavaly már 130 millióan használták az internetet a nagy országban, szemben a 2004-es 80 millióval. Kína ma – az Egyesült Államok és Japán után – a világ harmadik legnagyobb IT-piaca, melynek forgalmát közel 400 milliárd dollárra teszik. És a tempó nem lassul: az IDC piackutató cég 14 százalékos évi növekedést jósol a következő évekre. Az információtechnológiai szektor a bruttó nemzeti termék (GNP) 10 százalékát adja. Az 1,3 milliárd lakosú ország még bőven rejt lehetőségeket: mobilt már közel 400 millióan használnak, és az életszínvonal emelkedésével a technika további terjedése várható.
Az egyedi felhasználók nemcsak a blogokat bújják: tavaly 5 milliárd e-mailt küldtek útjára, de az odafigyelésre, egymás meghallgatására épülő közösségi kultúra okán még ennél is népszerűbbek a chat-szobák – a Baidu csevegő portáljára például napi 5 millió üzenet érkezik.
Kínai becslések szerint a netes kereskedelem tavaly 69 milliárd dollárra rúgott. Ebből ugyan csak 2 milliárddal részesedik – ám szintén dinamikus növekedés elé néz – a C2C (customer to customer) üzlet, ahol egyéni felhasználók üzletelnek egymással. A Kínában is jelen lévő eBay-en vagy hasonló aukciós portálokon 22 millióan kereskednek. A B2C (business to consumer) üzletágban részt vevő vállalkozásoktól még főként könyveket, szoftvereket, hardvereket rendelnek online az egyéni felhasználók, de nyugati mintára egyre népszerűbb a mobilok, kamerák vagy repülőjegyek ilyetén beszerzése is. E mellett a kínai cégek – követve a nyugati mintát – felfedezték a hálót mint reklámhordozót, és tavaly 700 millió dollárt költöttek online marketingre, ami 70 százalékos robbanást jelez a megelőző évihez képest.
De vessünk egy pillantást a Nagy Fal „árnyékos oldalára” is! A bloggerek jól teszik, ha kerülik naplójukban a politikai véleménynyilvánítást, mert jobb esetben csak törlik a lapjukat, de rosszabb esetben akár még börtönben is végezhetik. Az internetet ugyanis Kínában szigorúan cenzúrázzák a hatóságok: 30 ezer ember figyeli csak a tiltott politikai tartalmak felbukkanását a weboldalakon és csevegő szobákban. Az egyes felhasználók adatait őrzik, anonim módon még az internetes kávézókban sem lehet netezni. Nyugati emberi jogi szervezetek többször elmarasztalták a nagy amerikai cégeket – mint a Microsoft, a Google, a Yahoo!, a Cisco – amiatt, hogy ezek, a nagy piacon nyerhető busás haszon érdekében, együttműködnek a kínai rezsimmel a cenzúrázásban.
