Ízben koncentrált, mégis könnyed a karaktere, sava finom és fanyar, az egész mögött halvány, szép hordó dereng. Édes, de nem csíp, telt és lágy faktúrájú, semmi szájtépő tannin, mediterrán stichje van az egésznek.
Ez, hogy Villány mediterrán, olyas közhely, minthogy ha a föld az Isten kalapja, Magyarország a bokréta rajta. Magam ezt ritkán látom így, mi több, néha úgy tűnik: Isten egész más (test)részén lakozom, de a mediterrán géniuszból valami tényleg jutott Magyarországnak és Villánynak. Még a Balcsiig, sőt, még Egerig is elcsapnak a mediterráneum láthatatlan hullámai, mely mediter-ráneum pedig a bor ideális tere. Minap Egerben járva bevizsgáltam két 2003-as egri pinot-t, Thummerer úr Tekenőhátiját és régi kedvencemet, Gál Tibor Pajadosát, mindkettő még szebb, egységesebb és mélyebb lett. Nagyszerűek némely magyar pinók, még Isten is lekapná előttük a kalapját, ha volna neki kis feje.
A mészkő alapkőzetre terülő löszös-agyagos talajba kapaszkodó Vylyan pinot-k francia klónokból, francia tanácsadók közreműködésével készülnek, de persze elsősorban a fiatal Ipacs Szabó Istvánt dicsérik. Meg az egész Vylyant, amiben van valami fiatalos, szimpatikus nyitottság, egység és elegancia.
A késős-esős nyarat követően a bor készítésekor a klasszikus parasztos villányi fakádas-csömöszölős-lábbal taposós metódust kombinálták a modern technológiával. Utóbb visszafogott, light barrikban érlelték e finom, szellemes anyagot 11 hónapig. Elegáns, könnyed és tartalmas, kvázi teltkarcsú – 20 ezer palacknyi – bor.
Villányi Pinot Noir 2004, Vylyan. 13,2% alkohol • 5 g/l sav • Bárányhoz, vadhoz, libamájhoz, kecskesajthoz •Pinceár: 3400 forint
