A konzervatív gondolkodású, kereszténydemokrata nézeteket valló, rokonszenves személyiség „Európába – félúton” címmel mintegy négyszáz feljegyzésben bocsátotta közre hatéves itt-tartózkodása alatti észrevételeit, kommentárjait, tapasztalatait.
Az a hat év – 1999 és 2005 között – amit Dzsingisz itt töltött, mind a belpolitikában, mind a külügyeket illetően szerfelett mozgalmas volt. Balszerencséjére indulásakor a követség mezőgazdasági attaséjaként a Torgyán-féle vircsafttal került szoros kapcsolatba. Sok más furcsaság mellett kellett tudomásul vennie, hogy a miniszter ajtaja előtt „kétméteres kopasz őrök állnak, mint az élet és halál urai”. Mi több, a miniszter jócskán megváratja külföldi vendégeit, vagy fontos megbeszéléseken mentség nélkül meg sem jelenik. Egy nyugati polgári demokráciában nevelkedett emberként forr a vérem, ha ilyenekbe ütközöm – írja. A legtehetségesebb politikusnak tartott Orbán Viktornak egy 2001-es hollandiai protokolláris látogatása alkalmával pedig szóvá teszi, hogy a miniszterelnök fellépése, harmincfős kísérete felidézi „a középkori udvartartás mámorát”. A kormányváltást követően 2002 szilveszterén meghökkenve felteszi a kérdést: „Mit is hozott ez az év? Egy új miniszterelnököt, aki a Kádár-korszak titkosszolgálati tisztje volt. S ez senkit sem zavar.” Az uniós csatlakozással kapcsolatosan jegyezte meg rossz tapasztalatai alapján: „a belpolitikai alkudozás nem lehet a belépés mércéje”. Ebben éppúgy igaza volt, amiképpen abban is, hogy „Magyarországnak soha sem szabad elszigetelődnie a környező országoktól”.
Ha végezetül elfogadjuk legfontosabb megállapítását, azt, hogy Magyarország megtette az Európába vezető út felét, akkor akár elégedettek is lehetünk. Noha e feljegyzések végére óhatatlanul felvetődik a kérdés, vajon elegendő lesz-e újabb tizenöt év a célba éréshez. A diplomata tapasztalatai nemigen támasztják alá a túlzott derűlátást. Hosszú még az út Európába.
Gábor J. Dzsingisz: Európába – félúton. Balassi Kiadó, 2006 • 287 oldal
