A nyolcvanas évek technológiai újításainak köszönhetően – különös tekintettel a Kawai K2-es és a Yamaha szintetizátorokra – olyan futurisztikus, kissé militáns, nagyzenekari hangzást lehetett előcsalni a billentyűs hangszerekből, melyek a szinti-pop ébresztőórás hangszínei után közös nevezőre hozták a fémes metált, a kőkemény technót és wagneri teatralitást. Az EBM könnyen leírható a repetitív sequencer-futamokkal, a diszkósnak is nevezhető, jól táncolható ritmusokkal, és a katonai vezényszavak üvöltését idéző skandallumokkal.
Azok, akik menekülési útvonalat kerestek a Depeche Mode-féle popból, vagy éppen a túl rideg, és egyre inkább önmaga paródiájává váló ipari zenékből, hamar rábukkantak a jövő igézetével kacérkodó, a mai napig meglepően korszerűnek tűnő EBM-re. Mivel a rendszerváltás körüli popkultúra máig feldolgozatlan, senki nem dokumentálta a magyarországi „EBM-forradalmat” – mely a Petőfi Csarnok-béli Techno Art Show-ban jutott el zenitjére -, így itthon a mai napig körül kell írni ezt az alapműfajt.
Az EBM sajátos szubkultúra volt, önálló fanzine-nel, speciális koreográfiájú tánccal, frizurával (jellegzetes, felnyírt haj, „kozákosan” meghagyott tincsekkel), de még mielőtt az irányzat „karriert csinált volna”, a ‘90-es évek eleji-közepi party-kultúra megszüntetve-megőrizve magába integrálta.
Az EBM olyan kiinduló pontja volt a modern elektronikus zenéknek, melyről a mai napig szüretelnek a zenekarok. Nem lenne nélküle se Prodigy, se Marilyn Manson, se DJ Sven Väth, sőt, olyan műfajok sem, mint a drum & bass vagy a techno-metál.
A Nitzer Ebb ennek az irányzatnak volt az egyik kulcszenekara, és talán a legnagyobb hatású formációja. A válogatásalbumokon található kislemezslágereik – különös tekintettel a Fun To Be Ha, a Getting Closer és a Family Man címűekre – a korszak (1984-1995) reprezentatív felvételei, tele a fizikai erő és a hedonizmus barbár himnuszaival. A Douglas McCarthy és Bon Harris nevével fémjelzett duó muzsikáját különösebb intellektuális erőfeszítések nélkül is magunkévá tehetjük, hisz a zenei konstruktivizmus hideg acélszerkezetére a diszkó könnyűfém burkolóanyagait hegesztették.
Nitzer Ebb: Body Of Work • EMI • 78 perc, 19 szám • Poptőzsdei árfolyam: **** és fél
