Akkor is rosszul jártunk, ma is rosszul járunk; csomag-csomag – gondolhatná az átlagember, a Bokros Lajos, illetve Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett kiigazításokra gondolva. A két intézkedéssorozat közöt ti hasonlóság azonban a jóléti juttatások megnyirbálásában nagyjából ki is merül. A fellépést kikényszerítő helyzetben kereshetünk még hasonlóságokat – a folyó fizetési mérleg és az államháztartási mérleg súlyos együttes deficitje például ilyen -, ám a Bokros-csomag óta eltelt évtized számottevően megváltoztatta Magyarország pozícióit.
A gazdaság 1993-tól a csőd felé sodródott, a folyó fizetési mérleg hiánya a 10 százalék felé közeledett, az államháztartási hiány pedig 8 százalék körül volt. Akkoriban a korabeli nemzetközi sajtó azt találgatta, melyik ország követheti majd Mexikót a pénzügyi katasztrófába; Magyarországot az elsők közt emlegették. Aggasztó párhuzamnak tűnik, hogy éppen e hét hétfőjén jelent meg a Financial Times-ban egy cikk, amely hazánkat „esélyesnek” tartotta a nem túl hízelgő „Európa beteg embere” címre. A globális piacok bizalomvesztése tehát most is fenyegető. Nagy különbség ugyanakkor, hogy a ‘95-ös helyzet óta az ország az EU tagja lett, s ha tolódik is, de immár kézzel fogható közelségbe került az eurózóna-csatlakozás is. Teljesen más kontextusban értendő tehát a külföldi befektetők akkori és mai bizalomvesztése.
Az 1995-ös stabilizációt ma több szempontból se lehetne megismételni – írta egy, a Bokros-csomag 10 éves évfordulójára készült prezentációjában Oblath Gábor, a jegybanki monetáris tanács tagja. Jelenleg az árfolyam nem áll közvetlen gazdaságpolitikai ellenőrzés alatt, a csúszó leértékelés gyakorlatilag kizárva, s a vámpótlékot se lehet bevezetni. A Bokros-csomagban fontos szerep jutott az inflációnak: az árfolyam gyengítése és a vámpótlék hatása által keltett pénzromlás segített a jövedelmek visszafogásában. Az infláció gerjesztése ma nem lehet eszköze a kiigazításnak, mert egy újabb dezinfláció – amely már az eurózóna-csatlakozásra van tekintettel – lényegesen kevésbé hiteles, s így sokkal költségesebb lenne, mint az a ‘90-es évek második felében volt.
BOKROS-CSOMAG
• A forint egyszeri 9 százalékos, majd csúszó leértékelése
• Bérkorlátozás a közszférában
• Nyugdíjkorhatár-emelés
• Szociális juttatások körének szűkítése
GYURCSÁNY-CSOMAG
• Adóemelések, új adónemek bevezetése
• Adókedvezmények körének szűkítése
• Ártámogatások csökkentése
• Központi közigazgatás átalakítása
• Lakáshitel-kedvezmények megszűnése
A Bokros-csomag esetében tehát a fiskális kiigazítással egy erőteljes monetáris politikai támogatás is együtt járt, míg a mostani kiigazítás esetében ez korántsem mondható el. Sőt, az egyre borúsabbra forduló nemzetközi kamathelyzet miatt – gyakorlatilag a világ összes fontos központi bankja kamatemelési ciklusban vagy annak a vége felé jár – valószínűleg a Magyar Nemzeti Bank is rákényszerül a szigorra. Az emelkedő magyar kamatszint pedig nem kedvez a beruházásoknak, így csökken annak esélye, hogy a vállalati szektor segítse a gazdasági növekedést a visszaeső belföldi kereslet ellenében.
Gyakori vád a Gyurcsány-csomaggal szemben, hogy túlságosan is a bevételek növelésére fókuszál (márpedig éppen a nem teljesülő bevételi előirányzatok úsztatták el évről évre a büdzsé hiányát), s kevésbé a kiadások csökkentésére. A kettő arányáról eltérő becslések láttak napvilágot. A kormányzat szerint az idei egyenlegjavulásból a kiadáscsökkentés 40 százalékkal részesedik, jövőre pedig 50 százalékra nő ez az arány. Még ha – a piaccal ellentétben – el is fogadjuk ezeket a számokat, akkor is szembeötlő a különbség a Bokros-csomaggal; Kornai János „Kiigazítás recesszió nélkül” című, 1996-ban készült tanulmánya szerint a deficit 1995-ös leszorításában 1 forint bevétel-növekedés 3 forint kiadás-csökkentéssel járt együtt.
NORMAKONTROLL. Van azonban egy – bár nem közvetlenül gazdasági – hasonlóság, amely mindkét csomagra jellemző lehet. A Bokros-féle intézkedések számos elemét annak idején az Alkotmánybíróság (AB) alkotmányellenesnek találta, s szakmai szervezetek és pártok valószínűleg ezúttal is megtámadják a csomagot a taláros testületnél (a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetsége, valamint a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz már jelezte is ebbéli szándékát). Egyébiránt a köztársasági elnök hétfőn aláírta az érintett törvényeket (így azok szeptember elsejétől hatályba lépnek), beigazolva ezzel azon kormánypárti nyilatkozatokat, amelyek azt valószínűsítették, hogy Sólyom László nem teszi kockára az ország pénzügyi egyensúlyát vétójával, hisz a választások előtt épp ő figyelmeztetett arra: meg kell oldani a költségvetés problémáit. A helyzetet különösen pikánssá teszi, hogy 1995-ben éppen a jelenlegi államfő volt az AB elnöke, s aktív szerepet játszott abban, hogy a testület ízekre szedte a Bokros-csomagot. A mostani államfői szignó akár arra is utalhat, hogy durva alkotmánysértés nem fedezhető fel a Gyurcsány-csomagban, ám egy utólagos normakontroll során az ÁB ettől persze még találhat benne kivetnivalót.
Az államfő, úgy tűnik, mérlegelt az aláírásnál. Ezúttal az államháztartási egyensúly helyreállítását fontosabbnak ítélte, mint azt, hogy több hónapos vizsgálódást követően esetleg kiderül, kisebb-nagyobb alkotmányossági szabálytalanságok mégis fellelhetők a törvényekben. Ha továbbküldi azokat az AB-nek, azzal valóban veszélyeztette volna az év végéig tervezett egyenlegjavulást, ugyanis – a Figyelő értesülései szerint – leghamarabb szeptember végén, októberben született volna a kérdésről határozat. Az utólagos normakontroll viszont semmilyen következménnyel nem bír a végrehajtásra. Mivel kiemelt jelentőségű törvényről van szó, az AB vélhetően sürgősséggel tárgyalná az ügyet, így – értesültünk a testülethez közel álló forrástól – még az idén döntés születhetne.
Sólyom László – nyomatékot adván aláírásának, s érzékeltetve: az elnöki szignó nem automatikus – közleményében figyelmeztette a kormányt, hogy ne hektikusan, kapkodva, a pillanatnyi politikai érdekeknek megfelelően történjenek az intézkedések. „Ahhoz, hogy az adóemelésekkel járó áldozatnak értelme legyen, szükséges, hogy pontos menetrendet és határidőt kövessenek az intézkedések” – szólt az intés.
Alkotmányos ütközések
BOKROS-CSOMAG. Az AB 1995-ben hat határozatban foglalkozott a Bokros-csomaggal. A legnagyobb csapás az volt, amelyben a stabilizációs csomag és az alkotmányban rögzített szerzett jogok viszonyával foglalkozott. A testület a legtöbb passzust azért minősítette alaptörvénybe ütközőnek, mert azok sértették az alkotmányos alapjogokat, másfelől, mert a megszorításokat felkészülési idő nélkül, túl gyorsan kívánta életbe léptetni a parlament. A gazdasági stabilizációt szolgáló törvény egyebek között átalakította a szociális ellátó rendszereket, így a családi pótlék, a gyes, a gyed, az anyasági támogatás, a gyermeknevelési támogatás rendszerét, valamint alapvetően módosította a tb-törvényt. Az AB úgy vélte: e kedvezmények idő előtti megszüntetése a jogbiztonságot jelentő szerzett jogokat sérti, ezért a rendelkezések alkotmányellenesek. Ezért döntött például úgy, hogy az anyasági és gyerektámogatási rendszer új – szigorúbb – szabályai nem visszamenőleges hatályúak, azaz nem vonatkoznak a már megszületett és megfogant gyermekekre, hanem csak azokra, akik a törvény hatálybalépést követően több mint 300 nappal jönnek világra. A testület helyt adott azoknak az indítványoknak is, amelyek a tb-ellátásban előírt változtatásokat kifogásolták. Az alaptörvénnyel ellentétesnek találta a 25 napos betegszabadság bevezetését, mondván: az ellentétes a tulajdon védelmének, illetve a szerzett jogok megőrzésének elveivel. Becslések szerint a Bokros-csomag által megcélzott 170 milliárd forint megtakarításból nagyjából 40 milliárdot meszelt így el az AB.
GYURCSÁNY-CSOMAG. Jogi szakértők úgy látják, egy esetleges utólagos normakontroll keretében elsősorban az egyszerűsített vállalkozási adó (eva) mértéke akadhat fenn az AB szűrőjén, ugyanis a testület egy korábbi határozatában már kimondta: egy adóéven belül valamely adónem több mint 50 százalékkal történő emelése alkotmányellenesnek tekinthető. Márpedig az eva mértéke 66 százalékkal nő a törvény szerint. Ugyanígy alkotmányellenes lehet a járulékok, vagy a vállalkozói adók év közbeni emelése, ami a jogbiztonság elvét sértheti. Amúgy a Figyelő által megkérdezett alkotmányjogászok nem tartják valószínűnek, hogy ha utólag bármely pontján alkotmányellenesnek találtatik a törvénycsomag, akkor azt visszamenőleges hatállyal semmisítse meg a testület, azaz a beszedett adókat és járulékokat valószínűleg nem kell majd visszafizetni.
