A legfontosabb hitelminősítők közül a Standard and Poor’s a minapi leminősítés után további hasonló lépést vetít előre, a Moody’s pedig a rövid távon lejáró államadósság valutatartalékokhoz viszonyított arányát tartja fenntarthatatlannak. Eközben az Economist devizakockázati listáján Törökország és Egyiptom közé ékelődik be a magyar államadósság, messze elmaradva a cseh vagy a lengyel szinttől. A magyar gazdaság valós állapotánál csak a megítélése rosszabb; az FT szerint annyira sérülékeny, hogy „megfertőzheti” a többi közép- és kelet-európai országot, s nem kizárt egy hazánkból kiinduló regionális pénzügyi válság sem az elkövetkező egy évben.
A folyó fizetési mérleg és az államháztartás fenyegető ikerdeficitje miatt nehéz hónapokat él át a magyar gazdaság. Az állami büdzsé és a folyó fizetési mérleg GDP-hez képest mért hiánya a kétszámjegyű sávba tart. Makromutatóink tragikusak, a huszonöt uniós tagállam közül egyedüliként, egyetlen maastrichti kritériumot sem teljesít az ország. Ráadásul a kiigazító csomag hatásaként a 2007-es növekedési rátát a kormányfő a héten 2 százalékra kalibrálta, ami ismét csak negatív rekordnak ígérkezik az új EU-tagok által alkotott térségben. Egy minapi rendezvényen Bokros Lajos játszott el azzal a gondolattal, hogy a jövőre uniós taggá váló Bulgária minden konvergencia kritériumot teljesíteni fog (sic!), ezért elvileg akár 2009-től az egységes valutaövezet tagjává válhat. Mekkora késésben vagyunk Bulgáriához képest!?
Csak remélhető, hogy miközben makroszinten a keserű valósággal szembesülünk, az eddig kiemelkedően sikeres vállalati szféra a Gyurcsány-csomag szorításában is megtalálja a túléléshez vezető utat. A kiigazítás minden strukturális hiányossága ellenére a kormányzat végre szembenézett a valósággal. Hogy ez mire lesz elég, az viszont már sajnos nem elsősorban a magyar döntéshozóktól, hanem leginkább a külpiaci helyzettől – elsősorban is amerikai kamatszinttől és a többi feltörekvő ország gazdaságától – függ. Kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk. A politikai sors tragikus fintora, hogy a jelenlegi helyzetben nem látszik a jó döntés; csak rossz és még rosszabb közül lehet választani. A régi ír vicc jut az eszünkbe: „Melyik a legrövidebb út Dublinba? Ja kérem, máshonnan kellett volna elindulni.”
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
