A Heti Válasz – a csütörtöki szám előzetese szerint – több vezető fideszes politikustól is úgy értesült, a párt a sorozatos kudarcok után sem lép azonnal, mert a gyors irányváltás politikai szempontból hatástalan lenne. Egyikük azt mondta, erre a nyári szünet után nyílhat lehetőség. A névtelen forrás egy ilyen iránymódosításnak nevezte a nagyszabású kormányátalakítást.
Az irányváltásra lenne ok, a veszprémi után a tapolcai voksolásra se ment el a korábban a Fideszre szavazók jelentős része, a Jobbik szélsőjobboldaliságának emlegetése kevés a radikálisok megállítására. A Fidesz-tábor elbizonytalanodása mögött az állhat, hogy az olyan új szlogenek, mint a „keményen dolgozó emberek” csak halovány másolatai a korábbiaknak.
Közben az olyan ősfideszesek, mint Bayer Zsolt éppen arról ír, hogy „semmi szükség hátsó szobákban összebuherált kampányfogásokra meg hülye szlogenekre. Csak őszinteségre és lélekre. És munkára”. A publicista szerint túl sok idő sincs, mert már most itt van az utolsó pillanat, amikor még megállítható Fidesz zuhanórepülése. Ehhez viszont vissza kell térni a Fidesz rendszerváltó lelkéhez.
Nem kevésbé kemény a Demokrata főszerkesztője sem, aki szerint a Fidesz iránti szerelem kihűlt, Orbánt még szeretik, de már őt sem úgy, mint régen. „Ma nem lehetne békemenetet szervezni, mert a menetelők vagy áthúznának a Jobbikhoz, vagy otthon maradnának” – írta Bencsik András, aki szerint az érzelmi kapcsolat Orbán és az ország között akkor tűnt el, amikor az „újhullámos ficsúrok jöttek „lehetetlenül szűk nadrágokban és zakókban, s az alapjában véve rosszul öltözött és többnyire kissé túlsúlyos magyarok zavarodottan keresték a régi igazságot, de az valahogy elolvadt”.
