De vajon a mindennapi életünknek mennyire része a világzene? Gyanítjuk, nem nagyon, hisz’ még definiálni se tudjuk, hogy mi az. Mert world music a tisztán népzene is, de a crossover – a különböző kultúrák kereszteződéséből létrejött muzsika – szintén világzene.

Akon: Trouble
A world music tehát olyan, mint a VIT-en a nemzetek felvonulása, ahol egymásba érnek a baráti országok zenéi. Jó példa erre a sokszínűségre az algériai születésű, de már Franciaországban élő Rachid Taha, és a Szenegálból származó, de ma már az Egyesült Államokban tevékenykedő Akon.
Akon gyerekkorában több ütős hangszeren is megtanult játszani, és csak lassan vonta bűvkörébe a hiphop kultúra. Trouble című lemeze már inkább hiphop, mint world music, az afrikai motívumok afféle ornamensek, olyan finom díszek, amelyek megkülönböztetik őt a hiphop uniformizált városi hadseregének katonáitól.

Rachid Taha: Tékitoi
Rachid Taha Akonnel ellentétben régi motorosnak számít, a Tékitoi a hatodik lemeze, annak Dima című felvételét Brian Eno gardírozta. Nagy várakozás előzte meg az albumot, hisz a finoman szólva is bohém életvitelű sztárnak (magyarországi fellépésein nem egy esetben állt tudatmódosítók hatása alatt) négy évvel korábban jelent meg lemeze. A Tékitoi egyik legszellemesebb megnyilvánulása az algériai motívumokkal tűzdelt Rock the Casbah című felvétel, amely eredetileg az anarcho-punk Clash slágere volt. Feltűnő, hogy a lemezen milyen erős hangsúlyokat kap a kemény gitár. A napnál is világosabb, hogy az albumot Taha az európai piacra szánta, így pontosan annyi a különbség az autentikus algériai muzsika és Taha lemeze között, mint az észak-afrikai gyros, és az európai fővárosokban kapható, kevésbé fűszeres verziók között.
Rachid Taha: Tékitoi • Universal • 73 perc, 14 szám. Poptőzsdei árfolyam: *** és fél
Akon: Trouble • Universal • 50 perc, 13 szám. Poptőzsdei árfolyam: ***
