A Magyar Nemzeti Bank alelnöke idézi a jegybank inflációs előrejelzését, amely szerint idén három százalék körüli, jövőre kétszázalékosnál kisebb inflációval lehet számolni, tehát elméletileg a monetáris politika mozgástere megnőtt.
Jelentős, lendületes kamatlépésekre, azaz csökkentésre volna szükség, illetve lehetőség, amit a reálgazdasági folyamatok kívánatossá tesznek – állítja az alelnök, de hozzáteszi azt is: a helyzet, bár egyszerűnek tűnik, sokkal bonyolultabb.
A jegybank most kettős kihívással néz szembe. A mély recesszió elkerülése érdekében meg kell akadályoznia a hitelpiac összehúzódásának drámai felgyorsulását; likviditást kell adni a rendszernek, csökkenteni kell a kamatokat, mindezt úgy, hogy a külföldi befektetők bizalma továbbra is fennmaradjon.
Az alelnök felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar államháztartás hiánya a 2006 óta bekövetkezett javulás ellenére is az egyik legmagasabb az Európai Unióban. A pillanatnyi egyensúlytalanságnál is kedvezőtlenebb az állam, illetve az ország külső adósságállományának magas szintje, ami a múltbeli deficitek öröksége.
A jegybank alelnöke nyomatékosítja: ezt a válságot nem vészelhetjük át változások nélkül.
„Az alkalmazkodási kényszer (…) a fiskális konszolidáció felgyorsítását, következetes végrehajtását követeli meg, ami azonban nem pusztán a hiány rövid távú leszorítását, hanem – a fenntartható növekedés érdekében – érdemi strukturális kiigazítást követel meg” – írta cikkében Karvalits Ferenc.
