Az Európai Unió tanácsa még 2004-ben hozott olyan értelmű ajánlást (az úgynevezett Gender-direktívát), amely az árukhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítását írta elő a tagállamoknak.
Ez elvben valamennyi pénzügyi szolgáltatás, így például az élet- és nyugdíjbiztosítások, baleset-, egészség- és rokkantsági biztosítások körére is kiterjed. Márpedig ezen szolgáltatásokat igen eltérő áron ajánlják a biztosítók a női és férfi biztosítottak számára, különösen azokban az országokban, többek között hazánkban is, ahol jelentősek a két nem közötti halandósági és egészségügyi kockázatok.
A férfiak korán halnak
A férfiak ugyanis előbb halnak, mint a nők (hogy csak egyetlen példát hozzunk: a negyvenéves magyar nők várható élettartama 9,8 évvel haladja meg a negyvenéves férfiakét), továbbá egyes megbetegedések gyakrabban, mások ritkábban fordulnak elő a két nem soraiban, de olyan felmérések is léteznek, amelyek szerint a nők biztonságosabban vezetnek (kevesebb balesetet okoznak) a férfiaknál.
A statisztikai adatokon alapuló kockázatelemzés következtében a biztosítók tehát más-más díjat számítanak fel a nőknél és a férfiaknál. Jóllehet, ez biztosításmatematikai szempontból teljesen indokolt, az egyenlő bánásmódot előíró uniós direktívát alaposan megsérti.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) aktuárius bizottságának tagjai éppen ezért most azt vizsgálják, hogy milyen biztosítási ágazatok esetében kérhetnek a Magyarországon működő pénzügyi szolgáltatók – elsősorban biztosítók és nyugdíjpénztárak – felmentést az uniszextarifák bevezetése alól. A felmentést akkor kaphatják meg, ha a pontos biztosításmatematikai és statisztikai adatok alapján igazolni tudják, hogy mint az uniós ajánlás fogalmaz, „a nemi hovatartozás alkalmazása a kockázatelemzésben meghatározó tényező”.
Kinek drágább, kinek olcsóbb
Ellenkező esetben a 2007. december 21. után megkötött új szerződéseknél már egységes tarifákkal kell kalkulálniuk nők és férfiak esetében, ami a jelenlegi helyzethez képest érezhető különbségeket okozhat a biztosítási díjakban. Hogy ki járna rosszul és mennyivel, az elsősorban attól függ, hogy milyen típusú az adott biztosítás, illetve, hogy mikor, mekkora összegre és milyen futamidőre kötik.
Egy ugyanolyan paraméterekkel – ugyanabban az életkorban, ugyanakkora futamidőre és összegre – megkötött sima kockázati életbiztosítás (ez esetben a biztosító akkor fizeti ki az előre meghatározott biztosítási összeget, ha a meghatározott időtartamon belül a biztosított elhalálozik) például a mostani tarifákkal számolva jellemzően egy nagyságrenddel olcsóbb, ha a biztosított nő. Az elérési biztosítások (amikor is akkor fizet a biztosító, ha az ügyfél még életben van a tartam végén) viszont éppen fordítva működnek: ezeket a női biztosítottaknak mérik drágábban. A járadékot nyújtó nyugdíjbiztosításoknál is érezhető különbség van, nem mindegy ugyanis, hogy női ügyfeleinek várhatóan 3, 5 vagy 7 évvel tovább kell-e havi appanázst fizetniük a biztosítóknak. Az uniszextarifák viszont vélhetően közelítenék a jelenleg alkalmazott női és férfi díjakat egymáshoz, és valahol félúton állapodnának meg. Bizonyos biztosításokért tehát a nőknek, másokért a férfiaknak kellene az eddigieknél magasabb díjat fizetniük.
Ezzel megszűnne az eddigi diszkrimináció, más kérdés viszont, hogy ettől kezdve más szempontból lenne igazságtalan a díjképzés: a kisebb kockázatú biztosítottak többet, a magasabb kockázatúak kevesebbet fizetnének az indokoltnál.
