Egerben a héten jelentették be: a városi távhőszolgáltató nyolc százalékkal csökkenti a hődíjat a szabadpiacon elért kedvezőbb beszerzési áraknak köszönhetően. Szegeden több mint egy éve a szabadpiacon vásárol földgázt a távhőszolgáltató – szintén olcsóbban a korábbinál. Szolnokon az elmúlt három évben átlagosan négy-öt százalékkal csökkentették a hődíjat.
Az Európai Unió legtöbb polgára július elsejétől elvben már szabadon dönthet arról, kitől vásárolja a gázt vagy az áramot. Magyarországon később, januártól nyílik meg az áram, és talán jövő nyártól a gáz piaca a lakossági fogyasztók számára is.
A közvetlen lakossági gázfogyasztók az elmúlt időszakban valószínűleg jobban jártak volna, ha az árak a piaci mozgásokat követik. Az árfolyamok változása – a forint erősödése – és a nyersanyag árának korábbi mérséklődése ugyanis árcsökkentést indokolt volna. A piac felszabadításával viszont az államok elveszítik azt a jogukat, hogy az árat meghatározzák. Így a kormányoknak az a lehetősége is csökken, hogy „korrigálják” a piaci kilengéseket.
Felsmann Balázs, a GKM szakállamtitkára nemrég úgy vélekedett: az energiatakarékossági célok elérésének egyik legfontosabb feltétele a távhőrendszer reformja. Nem azért kerül ugyanis sokkal többe a távfűtés a gáznál, mert kevésbé hatékony az előállítása, szállítása, hanem azért, mert a felhasználás nem szabályozható: ha sokaknak melegük van, az „utca fűtésével” csökkentik a hőmérsékletet.
