Korán kelő kereskedő

Ukrajnában akarta eladni első autóját a még főiskolás Kedves Ferenc, ám a kis Peugeot 205-ös az M3-as autópályán fekete füstcsóvát kezdett húzni. Ő azonban megjavíttatta, és három hét múlva újra keletre indult vele. Az sem rettentette el, hogy a határon túl csupán faanyagot ajánlottak cserébe. Fogalma sem volt arról, melyik faanyag mennyit ér, ám édesapja, aki több évtizedet az Erdértnél dolgozott, beavatta őt a fakereskedelem rejtelmeibe. A barterüzlet felvirágzott.

Ez a szívósság juttatta el oda, hogy állateledel cége, a Pet-Hungária Kft. – tonnában mérve – immár az eladott eledelek közel felét (!) gyártja és forgalmazza Magyarországon, sőt komoly régiós sikereket is elért. A vállalat külföldi tulajdonba adása során bezsebelt összeggel pedig Kedves Ferenc két éve bekerült a száz leggazdagabb magyar közé is.

„Nem az a típus, aki valamit félszívvel csinál” – mondja róla egyik közeli barátja, volt évfolyamtársa, Horváth Attila, az Akció-Nxs reklámügynökség kreatív igazgatója, Geszti Péter üzlettársa. „A síterepen, ha egy mód van rá, Feri a legveszélyesebb fekete pályákon száguld lefelé.” Az üzlet azonban számára mindennél előbbre való. Közös hatnapos sítúrájukon Kedves Ferenc egy fél napot a pálya melletti szálló netkávézójában izgult végig, mert egy fontos, a világháló segítségével zajló, milliárdos nagyságrendű üzlet nem tűrt halasztást. (A multinacionális áruházláncok igen keményen, sokszor a weben versenyeztetik beszállítóikat.)

A mindennapi életben sem aprózza el a dolgokat, jelenleg tucatnyi, egyenként is akár teljes munkaidőt igénylő területen tevékenykedik, illetve fektette be a vagyonát. Mint mondja, sikerre, elismerésre van szüksége, s nem elsősorban a profit vagy a presztízsfogyasztás vágya motiválja. Pedig a megjelenésére is ad, imádja a márkás ruhákat, a színvonalas autókat, az interjú reggelén is egy felső kategóriás Audival érkezett munkába. Előbb azonban kocogott egy bő félórát. De nem csak az egészségére figyel; esténként szeret nívós szórakozóhelyekre járni, s bár nincs ínyére, azért az elmúlt évben a bulvár médiában is feltűnt, mint Bódi Sylvi kedvese. Azokat a cikkeket sem veszi jó néven, amelyek szerint a fotómodellel való szakítása után több alkalommal egy másik ismert modellel, Debreczeni Zitával látták együtt. Mint mondja, csak a közelmúltban ismerkedtek meg, s igen kellemetlenül érinti, hogy egy alakulóban lévő kapcsolata a nyilvánosság elé került. „Természetesen vállalom ezeket a kapcsolatokat, hiszen én magam választottam partnereimet, de szeretném, ha a magánéletem a sajátom maradna, és nyugodt szívvel elmehetnék vacsorázni azzal, akit szeretek” – hangzik a panasza.

Üzleti pályájáról már sokkal szívesebben beszél. Nem volt ellenére, hogy szülei vérbeli kereskedőnek nevelték, de a kereskedelmi szakközépiskola évei alatt a vízipólózásban élte ki kamaszkori vágyait. A tizenkét esztendei versenyszerű sportolás során egészen az első osztályig vitte. A kereskedői véna azonban erősebbnek bizonyult, mint a sport iránti szeretet. Már 18 évesen kiállt barátjával a Móricz Zsigmond körtérre üdítőt árulni. A rendszerváltás előtti egyik utolsó vakáció forró napjain az akkori közértek még melegen árulták a kólát. Ők ketten több hűtőtáskával felszerelkezve, jéghideg üdítővel csábították el a tikkadt járókelőket.

ZSEBPÉNZ-KIEGÉSZÍTÉS. Az efféle piaci réseket később is jó érzékkel találta meg. A kereskedelmi- és vendéglátó-ipari főiskolán (ma Budapesti Gazdasági Főiskola) például baráti társaságával vállalkozott arra, hogy a kollégiumot diákszállóként üzemeltessék. Erről nem kis erőfeszítéssel győzték meg az iskola vezetését. Még arra is gondoltak, hogy szendvics- és koktélbár is legyen a diákszállóban, amelynek bevételéből kiválóan kiegészíthették a zsebpénzüket. Esténként bulikat is szerveztek, ami számukra nem csak a tombolásról, hanem az üzletről is szólt. Ily módon juthatott hozzá Kedves Ferenc a már említett, utóbb Ukrajnában értékesített első „nyugati” autójához is.

Édesapja egyik barátjának cége alkalmazta őt kereskedőként: azbesztcement csöveket értékesített építőipari cégeknek. Ő azonban a kereskedői lét magasabb régióiba vágyott, így egy multinacionális céghez, a Masterfoodshoz jelentkezett területi képviselőnek. Ez a cég hozta be Magyarországra a Pedigree Pal, a Whiskas, a Kitekat és Chappi állateledel-márkákat. Kedves Ferenc – nagy örömére – autót és mobiltelefont kapott, s nyakába vehette az országot. Ismét észrevette a piaci rést: másfél-két évtizede még szinte minden magyar kisállat maradékokon élt. „Ma a hipermarketekben az ital és a vegyi áru után a kisállat-eledeleknek jut a legnagyobb polcfelület” – mondja elégedetten a vállalkozó.

Kedves Ferenc a cégnél értékesítési vezetői (key account manager) posztig jutott. Onnan azonban egy volt kollégája átcsábította az amerikai Purina céghez (amelyet azóta felvásárolt a Nestlé csoport). Ott szintén értékesítési vezetőként kezdett, ám pár hónapon belül már a Purina kereskedelmi igazgatójaként dolgozott, s e minőségében 70 fős kereskedelmi csapatot mozgatott.

SPANYOL IHLET. Egy spanyolországi szakmai út beindította a fantáziáját. Ott látta, hogy a nagy hipermarketláncok már tömegesen árulják a sajátmárkás állateledeleket. Részletes tanulmányt írt az általa hatalmasnak látott piaci lehetőségről, de hiába kopogtatott főnökei ajtaján. Ma már elismeri, naivitás volt részéről azt gondolni, hogy a márkatermékek piacát romboló olcsóbb, sajátmárkás eledelek ötletét majd éppen egy nemzetközi cég fogja felkarolni, e társaságok ugyanis milliárdokat ölnek a márkaépítésbe.

„Őszintén szólva nem akartam otthagyni a jól fizető állásomat, a kényelmes cégautómat, ám egy nagyon kedves barátom, Gyarmati Ferenc, aki az Aeroviva utazási irodát alapította, biztatott: sokkal jobb, ha magad valósítod meg az ötleted” – emlékszik vissza a vállalkozó. Leadta hát a céges Audi kulcsait, visszaült édesapja Ladájába, és kezdetben azzal járt a tárgyalásokra. Hazai és olasz beszállítók termékeivel kereskedett egy-másfél évig. Amint azonban összejött némi kezdőtőke, saját gyár építésébe fogott.

Előbb Dombóváron mintegy 400 millió forintos beruházással szárazeledelgyárat, majd Sopronhorpácson konzervüzemet létesített. Ez utóbbiba német és osztrák kockázati tőkéseket (11 magánszemélyt) is bevont. A projekthez szükséges 1,5 milliárd forintos önerő nagy részét e partnerek teremtették elő. Róluk az a hír járja, hogy alig ismerték a magyar viszonyokat, ám a számukra „aprópénzt” igénylő üzletbe az agilis fiatal menedzser láttán bele mertek vágni.

A látványos és gyors felfutás (fél évtized alatt a semmiből tízmilliárdos árbevételűvé hízott a cég) elsősorban két tényezőnek köszönhető. Egyfelől Kedves Ferenc kiváló kapcsolatteremtő képességének, másfelől a nagy üzletláncok alapos ismeretének. „Ezeknek a láncoknak sajátos lelkülete van, érteni kell a nyelvükön ahhoz, hogy egy-egy termék nagy kompromisszumok árán, de végül bekerülhessen a polcaikra.”

A Pet-Hungária a gyorsan forgó fogyasztási cikkeket (FMCG) gyártó multik gyakorlatát ültette át a sajátmárkás bizniszbe: olyan szolgáltatásokkal rukkolt elő, mint a területi képviselői rendszer, a kiemelt ügyfelek, partnerek egyedi kezelése, valamint a teljes körű polcszerviz. Bár kezdetben akadt néhány hazai konkurens, mára szinte a teljes sajátmárkás eledelpiac a Pet-Hungáriáé lett, ez a magyarországi kisállateledel-piacnak mintegy 40-45 százalékát öleli fel.

Három évvel ezelőtt azonban, látva az elképesztő növekedést, a multinacionális cégek is mozgolódni kezdtek e területen. Ezzel a Pet-Hungária helyzete fenyegetetté vált. Kedves Ferenc azonban ismét időben ébredt, s így nem volt lépéskényszerben. Közel két évig tartott, amíg alkalmas befektető partnert talált. A holland Provimi takarmánycég már rendelkezett cseh, szlovák és lengyel leányvállalatokkal, és kiválóan illett portfóliójába az akkorra már megkerülhetetlen régiós szereplővé vált – német és osztrák befektetők, valamint mintegy 40 százalékban Kedves Ferenc tulajdonában lévő – Pet-Hungária.

Lapunk értesülései szerint Kedves legalább 4 milliárd forintot keresett az üzleten, ám világkörüli út vagy karib-tengeri láblógatás helyett 2007 végéig elvállalta immár volt cégének vezetését, sőt, az 1,7 milliárd eurós bevételű Provimi-csoport teljes kisállateledel divíziójának irányítói posztját is. A régiós érdekeltségek mellett átszervezte az olasz, a spanyol és a holland kereskedőcégeket, továbbá franciaországi, romániai, oroszországi akvizíciókat és beruházásokat is előkészített. A nemzetközi cégben vállalt operatív munkától ez év végétől visszavonul, hogy saját befektetéseire koncentrálhasson.

A nagyvállalkozó mind szerteágazóbb üzletekben fialtatja tekintélyes tőkéjét. Külső szemlélő számára a polip sok csápjához hasonló, részben pénzügyi, részben pedig emocionális megfontolásból összerakott befektetési portfólióról van szó. Először a korábban munkavállalói résztulajdonosi programban (MRP) privatizált Erdért vállalatba fektetett be nagyobb összeget. A mintegy 400 dolgozói tulajdonos között voltak a szülei is: apja ügyvezető igazgatóként dolgozott az Erdért egyik cégénél, anyja pedig gazdasági vezetőként egy másiknál. „A vasárnapi ebédnél mindig téma volt a vállalat romló helyzete, és szenvedélyes generációs vitákat is folytattam édesapámmal arról, hogyan lehetne hatékonnyá tenni a működést” – meséli az üzletember. Négyszáz tulajdonossal azonban lehetetlen kormányozni egy hajót, így végül a Wallis társalapítójával, Nagy Györggyel összefogva megvásárolta az Erdértet. A tucatnyi telephelyből négyet bezártak, s az idén már 350 milliós nyereséget várnak. Az ingatlanállományt külön cégbe vitték, a reorganizációt nagyrészt ingatlanértékesítésből finanszírozták, s a kereskedő cég most visszabérli egykori telephelyeit. A vállalat egy komoly logisztikai bázissal is rendelkezik, a tuzséri átrakodó teleppel, ahol az Oroszországból érkező tehervonatoknak 20-30 százalékát teszik át keskeny nyomtávra ma is, a faimport ugyanis évtizedek óta ezen az állomáson fut keresztül.

LOGISZTIKAI VONZALOM. Kedves Ferenc a jelek szerint vonzódik a logisztikai bázisokhoz, ugyanis a csepeli szabadkikötő 75 évre szóló használati jogának tenderén, 2006 májusában, a Wáberer Györgyhöz köthető Multicont Terminál Kft.-vel közös konzorciumban, megszerezte a Budapesti Szabadkikötő Logisztikai (BSZL) Zrt. részvényeit az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt.-től, méghozzá kereken 5 milliárd forintért. Az egyetlen fővárosi árukikötő üzleti hasznát azonban nem csupán a logisztika adja. A BSZL-hez 120 hektárnyi terület tartozik a Csepel-sziget csúcsán. A hatalmas telekkel szemben a spanyol Fadesa befektetői csoport 8 ezer lakásos új városrészt tervez, igaz, a két éve megvásárolt területen eddig egyetlen kapavágás sem történt. Hosszabb távon viszont az ingatlan miatt is igen látványosan megtérülhet a BSZL-ügylet. Még úgy is, hogy a privatizációban 13 milliárd forintos fejlesztést vállaltak, ennek jegyében jövőre már 7 milliárd értékben, részben uniós támogatással megvalósul egy átrakó, amely hajók és kamionok közt képes mozgatni a konténereket.

Kedves Ferencen egyelőre nem mutatkoznak a fáradtság jelei, dacára a kiterjedt befektetési portfóliójának, ahol bőven akad kihívás. Jelenleg éppen egy ismert olasz divatmárka Andrássy útra csábításán dolgozik gőzerővel, továbbá azon, hogy cégcsoportját és szerteágazó befektetéseit átláthatóbbá, kezelhetőbbé tegye.