A teához azonban ne fogyasszunk süteményt, csak a teázás élvezetére, és magára az albumra koncentráljunk. Először is említsük meg a két, leginkább felkavaró, melankolikus bravúrdarabot, a You Tell Me és a House of Wax című balladákat. Talán azért e két dalt, mert a Dance Tonight című dalhoz készült kiváló klip derűje félrevinné a hallgatót. (Michel Gondry klipjében feltűnik McCartney mellett Natalie Portman és Mackenzie Crook is.) Ugyanis a mandolinnal előadott vidám kis dalocska – hangulatában talán a Hope of Deliverance című slágerére emlékeztet -, bár jellegzetes száma egy porcelán teáskészlet színvilágához hasonlóan tarka lemeznek, mégsem a legjobb. Fontosabb megemlítenünk a már korábban említett két dalból áradó finom melankóliát. Az album számait Macca jórészt a Heather Mills-affér idején, házassága zátonyra futásakor írta. Az egykori Beatle elegáns módon alig tesz célzást a válására – talán csak a Gratitude című dal utal a század egyik legnagyobb hozományvadászára.
Az album emlékezés a gyerekkorra, az ifjúságra, arra az időre, amikor a halál még csak az élet egyik érthetetlen kísérőjelensége volt egy gyerek számára. Mert bizony a Memory Almost Full központi kérdése az elmúlás – persze azzal a keserédes derűvel, amely csak McCartney sajátja.
Az albumot a McCartneytól megszokott hangszeres gazdagság, a játékosság, a zenés önreflexiók, a pazar vokálok, a menüett- és musicalszerű témák jellemzik. Jogos lenne összevetnünk a kerek negyven évvel ezelőtt megjelent Beatles-klasszikussal, a Sgt Pepper’s Lonely Hearts Club Band című albummal, azonban, ha már a Beatlest említjük, akkor inkább az Abbey Road világa állítható párhuzamba vele. És persze Wings-citátumokat is felsorolhatnánk, de a lemez messzebbre megy a hetvenes éveknél. Liverpoolba utazunk, azokba az időbe, amikor még nem létezett a Beatles.
Paul McCartney: Memory Almost Full › Hear Music/Universal › 42 perc, 13 szám. Poptőzsdei árfolyam: **** és fél
