Az első négy helyen nem történt változás, tehát Európa legvonzóbb üzleti célpontjai sorrendben: London, Párizs, Frankfurt és Barcelona.
Ami a közép-kelet-európai régiót illeti, Prága a 14., Varsó a 19., míg Budapest a 23. helyen végzett, mindhárman visszaléptek egy-egy helyezést a múlt évihez képest. Ugyanakkor Bukarest egy hellyel előrébb, a 28.-on végzett, míg Moszkva besorolása a 31. helyen változatlan.
A listát közlő European Cities Monitor 500 vezető európai nagyvállalat felsővezetőinek megkérdezése alapján készül, és 33 európai nagyvárost hasonlít össze különböző szempontok alapján.
A munkaerő olcsóságát tekintve a 3., míg annak minőségét (képzettségét) vizsgálva a 29. helyet érdemelte ki Budapest. Charles Taylor a sajtótájékoztatót rendező, Cushman & Wakefield ügyvezető igazgatója mégis drágának minősítette a magyar munkaerőt, szembeállítva például a cseh megoldással, ahol átalányadót vezettek be.
Szabados Krisztián, a Political Capital igazgatója a munkaerő költségét a bürokráciával, míg a minőségét az oktatással hozta összefüggésbe, a helyezések tehát ez utóbbiakat is minősítik.
Schőmer Norbert, az AIG/Lincoln fejlesztési igazgatója úgy vélte, hogy a képzett (egyetemet végzett) magyar munkavállalóknak is alacsony az együttműködési készsége, és ez is megjelenik az értékelésben.
A telekommunikáció minősége alcsoportban a 32. helyre került Budapest. A résztvevők ezt azzal magyarázták, hogy a megkérdezettek rutinból rossznak minősítik ebből a szempontból a régiót, de ez nem igaz. Az új irodaházakban azért nem építik ki az íróasztalokig ezt a szolgáltatást már átadásra, mivel a bérlők hozzák magukkal a szolgáltatóikat, és az kapcsolja be őket a világ vérkeringésébe.
A kormányzat által teremtett üzleti légkört tekintve Budapest egy év alatt a 2. helyről a 6.-ra csúszott vissza (Varsó a 3. helyen áll). A bonyolult adórendszer miatt rosszabb is lehetett volna a helyezés – mondta Szabados Krisztián. Viszont a politikai kockázatot tekintve Magyarország (és így Budapest) a legstabilabb a régióban.
A részszempontok között szerepelt még többek közt a városi tömegközlekedés (24. hely), a nemzetközi közlekedés (33. hely) és az életminőség (27. hely) is.
