Részvényesei pénzén védekezik a Mol
Az MFB Investnek való részvénykölcsönzéssel gyakorlatilag megkezdődött a Mol visszaállamosítása, hiszen a befektetési társaság 100 százalékos tulajdonosa az állami kézben lévő Magyar Fejlesztési Bank Zrt. A Mol menedzsmentje a részvényesek pénzén védekezik – írja legfrissebb, csütörtkön utcára kerülő számában a Figyelő. Az eddigi tranzakciók a lap számításai szerint az elmúlt hetekben több mint 200 milliárd forintjába kerültek a Molnak, azaz végső soron a tulajdonosoknak. (A Mol szabad készpénzállománya március végén 373 milliárd forint volt.)
Ezzel a részvényesek nem jártak jól, hiszen a cég a „nevükben” drágán vásárolt: amint a Mol által támasztott kereslet visszaesik, az árfolyam is alább szállhat majd. Az elemzők többsége maximum 26 ezer forintra teszi a részvény reális értékét.
Az unió rosszallására számíthatunk
A Figyelő szerint kérdés, Brüsszel miként vélekedik majd a Mol tranzakcióiról, ugyanis egy uniós ország 100 százalékban privatizált tőzsdei cége tetemes anyagi áldozatok árán, és az érvényes tőkepiaci szabályozás kiskapuit kihasználva igyekszik minél nagyobb mennyiségű saját részvényt felvásárolni a piacról.
Ráadásul ezzel a manőverrel egy másik uniós ország tőzsdén jegyzett vállalkozásának a befektetésére válaszol. Fontos tudni, hogy az OMV egyelőre hivatalosan cáfolta, hogy fel kívánná vásárolni a Molt, ilyenformán a magyar olajtársaság menedzsmentjének reakciója túlzónak és feleslegesen költségesnek tűnik.
Titokban is vásárolhattak
Meghatározó tőkepiaci szereplők nem tartják kizártnak, hogy az OMV kezében valójában már nagyobb pakett van a bejelentett 18,6 százalékosnál. A szálak a Bank of New Yorkhoz vezethetnek, egyesek szerint az OMV az amerikai pénzintézeten keresztül „hátsó számlán” vásárolhat(ott) további résztulajdont.
Osztrák sajtóinformációk szerint a Mol felvásárlása céljából az OMV 13,5 milliárd euró hitelért fordult a Barclays és a JP Morgan bankházakhoz, ám ezt az értesülést az osztrák társaság nem kommentálta. Ha túllépik a 25 százalékos részesedést, akkor akár el is kezdődhet egy hivatalos felvásárlási eljárás, kötelező ajánlattétellel.
Az együttműködő forgatókönyv
Több gazdasági elemzésből a Figyelő ara következtet, hogy az OMV általi felvásárlás több áldozattal járna az osztrák olajcég számára, mint amekkora előnyt biztosítana a nagyobb együttes méret. Ugyanakkor a térségben működő, valamikori nemzeti olajvállalatok egyenlő partnerként folytatott együttműködése kézenfekvő volna.
Nem véletlen tehát, hogy tőkepiaci elemzők körében egy „fejjel a falnak” felvásárlási stratégia helyett szofisztikáltabb forgatókönyvek is fellelhetők. Ezek egyike szerint az OMV tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem képes egyben lenyelni a Molt, ezért partnerségre törekszik vele. A Mol ez elől erőteljesen kitér, s igyekszik megtartani függetlenségét. Az osztrák cég így Mol-papírok vásárlásával próbál nyomatékot adni szándékának. Az elemzők fejében formálódó szcenárió szerint az OMV részvénycserés partnerséget szorgalmazna.
—-Az orosz szál—-
Nemzetközi elemzők is azt vélelmezik, hogy az OMV részvényvásárlásának háttérben valamelyik orosz olaj- vagy gázipari társaság (a Gazprom, a Rosznyefty vagy a Lukoil) állhat. Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint egy darabig még az OMV fog vásárolni (esetleg orosz tőkéből), a kötelező ajánlatot is az osztrákok teszik majd meg, és miután megszerezték a Mol többségét, azt egyszerűen átadják az oroszoknak.
Egy másik feltételezés szerint viszont az orosz befektetők nem kívánnak papíron megjelenni a Mol tulajdonosaként, elég nekik, ha az OMV kontrollálja a magyar olajvállalatot, s az orosz befolyás egy háttérmegállapodás révén biztosított.
A politika megszólal
Az orosz nagy hal rémképében feltüntetett Gazprom számára üzleti szempontból nincs különösebb jelentősége a Molnak. Gázüzletágának eladása után is maradtak ugyan gázmezői a magyar olajtársaságnak, de ezek kimerülőben vannak, illetve nehezen kitermelhetőek. Tehát az „orosz szál” létezését inkább az valószínűsíti, hogy Oroszországban van politikai akarat – és pénz is – a gazdasági terjeszkedésre. Veres János pénzügyminiszter azonban a Figyelőnek azt mondta: nem tud arról, hogy a magyar kormány akár az EU-tól, akár az Egyesült Államokból kapott volna olyan megkeresést vagy figyelmeztetést, hogy az orosz társaság növelni akarná befolyását Magyarországon. „Őszintén szólva nem is látok ilyen veszélyt” – jelentette ki, hozzátéve, hogy vizsgálják a vásárlások hátterét.
Így a hazai politika – kormány és ellenzék kivételes egységben – egyelőre az OMV-től akarja megvédeni a Molt. A Figyelő forrásai szerint Hernádi Zsolt, a cég elnök-vezérigazgatója mind a kormányt, mind az ellenzéket megkereste, s így az egységes politikai fellépés részben neki is köszönhető.
A beavatkozás szükségességét azzal indokolta, hogy a Mol stratégiai vállalat, a kezében van az egyetlen magyar kőolaj-finomító – a százhalombattai –, valamint a gázvezeték-hálózat és annak irányító rendszere.
(A lap összeállításából a lehetséges forgatókönyvek részletezésén túl megtudhatja azt is, hogy a Mol alapszabálya milyen lehetőségeket ad az ellenséges felvásárlással szembeni védekezésre, illetve azt is, hogy a versenyhivatal milyen aggályokat támaszthat az olajcégek fúziójával szemben.)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
