Zsebre megy – Óvatosan a tippekkel!

A tőzsdéző befektetők sokféle információt használnak, az impulzusok zömét azonban érdemes fenntartásokkal kezelni. Nem arról van szó, hogy a brókerek hazudnának, vagy a sajtócikkek valótlan tényeket közölnének, de az információforrások mozgatórugóival, saját érdekeinkkel tisztában kell lennünk.

A bróker

Tőzsdei üzletkötőnk biztosan szeretné, hogy elégedettek legyünk, hogy jó hozamokat termeljünk, de elsősorban mégis abban érdekelt, hogy gyakran adjuk-vegyük a részvényeket. Generáljunk nagy forgalmat, hiszen az ő jutaléka ettől függ. Ha az üzletkötő felhív minket, elég valószerűtlen, hogy megdicsér bennünket azért, hogy milyen remek részvényportfoliót állítottunk össze, és azt javasolja, hogy ne kössünk semmilyen üzletet, hanem türelemmel várjunk és hosszú távon bízzunk a részvényeinkben.

Sokkal valószínűbb, hogy elmesél egy jó befektetési sztorit valamelyik részvénytársaság fejlesztési sikeréről, üstökösként felbukkanó új befektetési lehetőséget javasol, esetleg a kockázatok erősödése miatt egy eladási ötlettel jelentkezik. Gondoljuk át, hogy valóban szeretnénk-e mozdulni. A sikeres befektetési stratégiák nagyon gyakran a „semmittevésen” alapulnak, vagyis azon, hogy a megfelelően összeállított portfoliónak adunk időt. A sok üzletkötés drága, hiszen minden adásvételnél meg kell fizetnünk a megbízás díját is.

Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon mennyire vagyunk fontos ügyfelek. Ha kifejezetten kis összeggel tőzsdézünk, ne legyenek illúzióink, vélhetően a nagyon fontos befektetési tippel nem minket hívnak fel először a brókercégtől. Könnyen lehet, hogy mire hozzánk is eljut valamilyen fontos piacbefolyásoló hír, addig a nagybefektetők már régen beárazták a hírt, és mi már csak a túlreagálás utáni korrekcióba vásárolunk bele.

Egyéb források

A professzionális befektetési házakban kínai fal választja el az egyes részlegeken dolgozó munkatársakat, az elemzők ezért nem feltétlenül az értékesítők vételi javaslatai mellé gyűjtenek érveket. Az elemzéseket érdemes elolvasni, bennük nemcsak forgalmat generáló vételi és eladási javaslatokkal találkozunk, hanem gyakori a tartási javaslat, ami lefordítva annyit jelent, átlagos növekedés, stabil árfolyam várható a részvénytől.

A sajtó is igyekszik objektív lenni, ahogyan a kibocsátó cégektől is elvárható, hogy mind a túlzott optimizmust, egyes részsikerek túldimenzionálását, mind a valóban fontos tények elhallgatását kerüljék. Sajnos a gyakorlatban nem érvényesülnek feltétlenül a fenti elvek. Sok olyan komoly átértékelődés (látványos árfolyam-visszaesés) volt a Budapesti Értéktőzsdén, amelyet – utólag érthetetlen módon – egyáltalán nem jeleztek az elemzések, természetesen visszamenőlegesen, utólag azonban már nagyon indokoltnak tartották.

A sajtócikkekben és a társaságok sajátközleményeiben is gyakori az, hogy egy részvénytársaság életéből egy olyan momentumot ragadnak ki, amely túlhangsúlyozva, fontos árfolyam-befolyásoló tényezőnek tűnik, de valójában nem mozgatja meg a részvény értékét. Kisebb részvénytársaságok árait már gyakran megdobta egy időre a „Kínába szeretnénk eladni”, „dolgozunk a rák ellenszerén” típusú, később egyáltalán nem realizált, de a sajtó által felkapott hír. Persze azt, aki időben vett, majd eladott nem fogja zavarni, hogy maga a bejelentés nem vált valóra, hiszen így is árfolyamnyereséget ért el, ám sokan balekká válnak. Ha az ilyen bejelentéseknek tényleg lett volna alapjuk, akkor minden részvényes jól járt volna.

—-Spekulánsok—-

Régen, amikor a Budapesti Értéktőzsdén még nem elektronikusan kereskedtek, hanem valóban a parketten kötötték a brókerek az üzleteket, a tőzsde látogatótermében folyamatosan kisbefektetők cseréltek véleményt, mesélték befektetési történeteiket, mondták el tuti információikat. Nem érdemes elkeseredni, hogy mások mennyivel ügyesebben tőzsdéznek. A szakértelmükkel dicsekvő befektetők vélhetően inkább csak a sikeres vásárlásaikról tartottak kiselőadásokat akkor is, ha esetleg tíz üzletből csak egy akadt, ami bejött.

Van ráadásul még egy erős torzítás a „sztorikban”. Ha valaki már benne ül egy pozícióban, akkor érdeke, hogy sokan kövessék. Az a spekuláns, aki már megvette az adott részvényt, abban érdekelt, hogy sokakat belelkesítsen, mert ha terjed a pletyka, akkor a pótlólagos kereslet valóban árat emel. Még az alapvetően külföldi nagybefektetők által dominált magyar tőzsdén is vannak olyan kisebb papírok, amelynek árfolyamát az ilyen lakossági vásárlási hullámok dobálják.

Bennfentes tippek

A bennfentes, vagyis nem nyilvános információk felhasználása törvénytelen, az így elért nyereség többszöröse is lehet a büntetés, de komolyabb visszaélés esetén akár börtönbe is juthatunk. Ha valaki mégis valamilyen belső füles alapján szeretne meggazdagodni, azt is érdemes tudnia, hogy a bennfentes információk torzítanak a legjobban.

Az amerikai tőzsdelegendák hemzsegnek az ilyen történetektől: lefizetett titkárnőtől megszerzett cégfelvásárlási terv után a bennfentes vásárlások visszafelé sülnek el, mert a piac nem fogadja pozitívan a ténylegesen megvalósuló vételt. Kirúgott munkatárs káoszról, alkalmatlan vezetőkről számol be nekünk, tökéletesen igaz lehet a helyzetkép, csak éppen a piac által figyelt főszámokhoz képest egy alkalmatlan vezető károkozása apróság lehet, az árfolyamban a hatása talán soha nem fog megjelenni.

Megérzés

Tőzsdézni nem lehet a megfelelő információk használata nélkül, de nem szabad vakon követni valamely általunk elfogadott véleményformálót; sokszor hallgatni kell a saját megérzésünkre. Ha egy részvényben, ha egy cég sztorijában ösztönösen hiszünk, érdemes venni a papírból. Minden tőzsdéző klasszikus tapasztalata, hogy amennyiben megveszünk egy részvényt, és az összeomlik, mindig lesz valami önnyugtató magyarázat, a külső körülmények szerencsétlen egybeesése, amivel felmentjük magunkat. Ha azonban kacérkodunk egy részvénnyel, elfogadjuk, hogy miért lehet a részvényben növekedés, azután valamilyen okból mégsem veszünk belőle, majd robban az árfolyam és mi kimaradtunk a boomból, akkor biztosan a hajunkat fogjuk tépni.