A kis büfé a hegytetőn és turistautak jelzései a hatvanas évek hangulatát idézik, a fura, a rendszerváltás körül állított magasfeszültségű vezeték oszlopára emlékeztető kőkereszt esténként a ködös, harmadik világbéli sötétbe merül, mert rég ellopták körüle a fényszórókat. (De ó, milyen édes is az a hatvanas évek eleji szegényes meghittség, ami még itt lengedez, addig kell járni ide, amíg fel nem kapják Somlót, aminek a veszélye egyre nő, ennek egyik bizonyítéka e héten szőnyegen forgó borunk is).
Azt gondolom mostanában továbbá valahogy, hogy az igazi bor azért az érlelhető fehér, a hordóban erjedt-érlelt, koncentrált, magas savú, tüzes, ásványos, klasszikus magyar (burgundi, rajnai) bor. Well, idei őszi somlai utunkra készülve beszereztem egy üveg somlait, és lehidaltam, szatorim (megvilágosodásom) volt, mint egyszer Montalcinóban. Takács Lajos Hárslevelűje igazi magyar bor. Takács szűk négy hektáron borászkodik a bazaltsziklák alatt, a szokásos somlói fajtaszerkezettel dolgozik: olaszrizling, furmint, hárs és juhfrakk (sic).
A közepes aranysárga, szép érett borszínű borból nagyon intenzív illatnyaláb kereng fel fehér és savankás (sic) gyümölcsökkel (fehér ribizli, egres). Telt, koncentrált, szép zamatú bor, a sav belesimul a lágy, édes érintésű, hársméz-illattal díszített faktúrába, a magas szesz erejét az illatban és az aftertaste-ben érezni, az ásványosság jó kesernyéje mellett. Tökéletesen harmonikus, elegáns, fineszes bor hosszú-hosszú lecsengéssel, élmény, ilyenkor örülök, hogy ez az úgynevezett munkám.
A könnyebb fehérekénél magasabb hőmérsékleten (12-14 fokon, a desszertborok hőfokán) ajánlatos fogyasztani, lassan és értelmesen beszélgetve, vagy fehér húsokhoz, halakhoz, kecskesajthoz, tenger gyümölcseihez, avagy rakott kelhez kell; 3990 forintért érhető el, reális ár.
Somlai Hárslevelű 2006, Takács Lajos, Hollóvár Pincészet › 13,5% alkohol › Telt, koncentrált, szép zamatú bor › Fehér húsokhoz, halakhoz, kecskesajthoz, tenger gyümölcseihez › 3990 forint
