És Béla a papír végtelen fehérére illesztvén akkor a tollnak hegyét, vonalat húza vele. Látván ezt az Úr, szívében megelégedék és eltávoza. Béla meg azóta is ott térdel a papír fölött, és húzza a vonalat egyre tovább. A vonal meg kanyarog, cikázik, hol szögletesen, hol hurkokat vetve, hol vastagabban, hol finom szálakra bomolva. Amerre Béla elhalad, ott különös ábrák maradnak a papíron, aprólékos, mégis nagyvonalú rajzolatok. Itt arcok, kezek, kifordult terű épületek, ott vonalak csapdájába akadt cingár alakok. Egy tollhegyből életre kelő világ, amely, mint a világok általában, hol ijesztő, hol meg mulatságos inkább. Mivel az Úr mind ez idáig sem tért vissza, újabb utasítás híján Béla kitartóan rajzol tovább. Talán azt reméli, hogy valahol a végtelenben majd egyszer a papír végére ér. Mi tudjuk, hogy sosem, és mindig örömmel fedezzük fel a Tettamanti Béla világából érkező újabb híradásokat, hol épp lapunk oldalain, hol egy új kiállításon. Most éppen Szegeden, a Kass Galériában. Odatalálnak, csak kövessék a vonalakat.
A Kör négyszögesítése › Tettamanti Béla Munkácsy-díjas grafikus kiállítása › Kass Galéria, Szeged, Vár u. 7. › Megtekinthető május 20-ig, hétfő kivételével 10-17 óráig
