áremeléssel kívánja megakadályozni Rusznák Imre, a Fővárosi Közgyűlés kereskedelmi és turisztikai bizottságának elnöke. Az ártörvény tavaly októberi módosítását kihasználva ugyanis fix árat szabna a taxizásra (korábban csak ármaximálásra volt lehetőség), s ez a fix ár a mostani legmagasabb tarifával volna egyenlő. A telefonos megrendelésekre ráadásul 300 forintos pluszdíjat rendelne el. Jönne tehát az áremelés.
Mindez – a javaslatot pártolók szerint – az utasok érdekét szolgálná, akik számára így áttekinthetővé válna a piac, s nem lepődhetnének meg az utazás végén, hogy milyen sokba is került ez nekik. Valóban nem csodálkoznának, hiszen előre tudnák, hogy az út mindenképpen drága lesz, akkor is, ha taxis társasághoz tartozó kocsiba, s nem „mezítlábas” fuvarozóhoz szállnak be. (A csalók ugyanis főleg az utóbbiak közül kerülnek ki, hiszen ha egy „márkás” taxis manipulálná az óráját, akkor a fuvarszervezőhöz beérkező első panasz után repülne onnan.) A csalásokat nem a fix ár, hanem a sűrűbb ellenőrzés szoríthatná vissza, a mostani kevés ellenőrt azonban arcról ismerik az érintettek.
Tévhit az is, hogy a taxisok jobban járnának a magasabb árral, hiszen valószínűleg kevesebb lenne az utas. Másfelől a szabályozásnak nem is lehet célja, hogy a szolgáltató járjon jobban, annak a fogyasztót kellene védenie. Ráadásul valószínűtlen, hogy a taxizás ma nem kifizetődő, ha ugyanis így lenne, nem mennének oly sokan taxisnak; a sofőrök panasza éppen az, hogy a kocsik kihasználtsága csupán 30 százalék körüli. Ez azonban azt jelenti, hogy még ekkora hatékonysággal is megéri taxizni, méghozzá a jelenlegi versenyárak mellett.
Úgy tűnik, a taxisok nem érnék be a kötelező áremeléssel, a kocsik számát is korlátozni szeretnék. Ha ez bekövetkezne – bár szerencsére erre egyelőre nincs törvény adta lehetőség -, akkor a taxisengedély a későbbiekben pénzbe kerülne. Így az utasok további áremelésnek néznének elébe, hiszen a licencdíjat valamiből ki is kellene termelni, s ez a valami csak a – magasabb – tarifa lehet.
