 |
 |
Carlo Goldoni az olasz komédia legnagyobb mestere és reformere. A XVIII. századi szerző – emlékiratai szerint – több mint 150 darabot írt, amelyek közül jó néhányat a mai napig játszanak világszerte. Igyekezett az új stílust, a jellemvígjátékot elfogadtatni nézőkkel és színészekkel egyaránt. Szakított a commedia dell’arte hagyományaival: az állandó típusok helyett hús-vér figurákat, reális jellemeket ábrázolt. Úgynevezett „környezet-komédiái”egytől egyig Velencében vagy környékén játszódnak, és jellemzően egy zárt közösség életét mutatják be. Goldoni „kisemberei” takácsok, fonónők, kelmeárusok – csip-csup problémákkal és nagy érzelmekkel.
A neves vígjátékszerző a Karneválvégi éjszakával „búcsúzott” szeretett Velencéjétől, talán ezért is vegyül művébe – a mulatságos helyzetek ellenére – annyi keserűség és fájdalom. A budapesti Radnóti Színház előadása az 1960-70-es évekbe helyezi a cselekményt, amely egyetlen éjszaka játszódik. Zamaria, a velencei takács házába hívja barátait, rokonait, ismerőseit – egy karneválvégi éjszakára. Vad szerelmi szenvedélyek, végletes érzelmek jellemzik ezt a csapongásokban igen gazdag éjt. Az előadást színesíti, hogy korabeli magyar slágerek is elhangzanak.
A darabot 1977-ben Babarczy László rendezte meg a Szolnoki Szigligeti Színházban, tizenöt évvel ezelőtt pedig Lázár Kati és Jordán Tamás állította színpadra a Kaposvári Csiky Gergely Színházban. A fővárosi Radnótiban október 23-án bemutatott előadáson Rusznyák Gábor vezeti a színészeket, akik között olyan neveket fedezhetünk fel, mint Csomós Mari, Szervét Tibor, Szombathy Gyula vagy Csányi Sándor.
