Szekszárdi Kékfrankos 2003 és Merlot 2002, Vida Péter
Vida Péter (10 termő hektár körül, körülbelül 12 tonna felvásárlás, a maestro nagy barrik-művész, Szekszárd mitikus grand cru-dűlőjében, a Baktán két éve nyílt meg high tech pincészete) szenvedélyes borásza Szekszárdnak, tiszta kompozíciói jó ideje szereznek örömet a szekszárdi vörösöket szivornyázóknak. Ezúttal két palackját állítjuk a márciusi hóra: egy kékfrankost meg egy merlot-t. A kékfrankos ugye kvázi-hungarikum, legalábbis kárpátikum, az a kékszőlő, melyről kiderült, hogy a kellemes asztali bor mellett roppant komplex nagy borokra is képes (mint a fehérben a száraz furmint, vagy az olaszrizling). Ő az a vörösbor ugye, melyet már úgyszólván az anyatejjel szívtunk magunkba, csak akkor még nagyburgundinak hívták. Megbízható, jó fagytűrésű, nem rothad, csersavban-savban gazdag. Kiváló Sopronban, az Egri Bikavér tengelye, Szekszárdon és Dél-Burgenlandban magas színvonalú, súlyos borokat képes adni. Vida kékfrankosa lilás élű, rubinszínű bor fajtajelleges illattal; savak oké, csípős alkohol, tartalmas és koncentrált, nem barrikolt, jó ivású bor, mely szép, natúr jelleggel mutatja a kékfrankos kellemességét.
A Vida Merlot 2002 (bordói eredetű világfajta, bőtermő, termőhelyére igényes és fagyérzékeny, gyors fejlődésű bort adó szőlő) is az a fajta bor, melyet szívesen fogyasztgatna az ember minden este. Tiszta, kiegyensúlyozott, méltóságteljes illat, könnyed rubinszín, fincsi savak, lágy és bársonyos textúra, egészében elegáns és harmonikus struktúra, jó inni. Mindkét bor baráti (úgy 1250 forint körüli) áron kapható le a pultról.
