Az önkormányzati rendszer

a csőd szélén áll. Az önkormányzati rendszer egy feneketlen zsák, amely minden bedobott pénzt mohón eltüntet. Két végletes állítás, amelyek a magyar államháztartás valamennyi, régóta reformra érett rendszerére ráhúzhatók lennének, ha a helyi önigazgatást például egészségügyre, szociális ellátásra, oktatásra cserélnénk ki. Az utóbbi napokban éppen az önkormányzatok voltak parlamenti napirenden, a politikusok végig is skálázták szépen a kottát a csődtől a túlfinanszírozásig – ki melyik szélén ült éppen a patkónak.

Azt már csak csendben, az üléstermen kívül és magnóktól távol vallotta be egy ellenzéki politikus, hogy alapjában ők is egyetértenének a megyerendszer megszüntetésével, de mi lesz, ha fordul a kocka? Most ugyan a szocik ültették tele az embereikkel a helyi döntéshozói fórumokat, váltás esetén viszont nekik is gondoskodniuk kell a saját embereikről. Lám, Varga Mihály volt pénzügyminiszter is, aki a háromszáz svéd vagy hatszáz brit önkormányzattal mérte össze a hazai 3200-at, visszakozni kényszerült a saját tábor érintettjeinek felháborodása nyomán. Sok az éhes száj.

Az államigazgatási reform is ezért soványodott végül a kistérségi társulások financiális ösztönzésére, törvényes kényszer nélkül. Ha a közeljövőben (amikor a Belügyminisztérium közzéteszi az idei támogatások nagyságát) kiderülne, hogy kevés a méz madzagon, ki tudja, hány települési vezetőben kerekedik majd ismét felül a lokálpatrióta. Azt, hogy az egyébként racionális ötletelésnek kellő politikai támogatottság és pénzügyi fedezet nélkül mennyi a megvalósulási esélye, jól mutatta a főpolgármesteri felvetés Budapest irányítási reformjára. Szinte visszhangtalanul múlt ki az a kezdeményezés, amely szerint talán nincs szükség a kerületi testületekre, vagy legalább a belváros irányítását össze lehetne vonni. Hirtelenjében legalább annyi ellenérv merült fel ezzel szemben, mint ahány képviselő válna állástalanná az ötlet megvalósulásával.

Az érdekeknek ezen a szövevényén valószínűleg csak erős politikai akarattal vagy/és rendben lévő költségvetéssel lehetne áthatolni. Ha e kettő honi állapotát megvizsgáljuk, rájöhetünk, mennyi esély van az átfogóbb államigazgatási reformra.