– Nem voltunk jó viszonyban, mégis jó volt együtt dolgozni, flottul ment a munka – mesélte Baranyi Mária, az Egy előszoba titkai című könyv írója. – Ő valószínűleg azért nem szeretett, mert én voltam a mumus, aki beosztottam az idejét, megmondtam, hova kell mennie. Én pedig azért nem kedveltem, mert el kellett viselnem a rossz természetét, és azt, hogy soha egy jó szót nem szólt hozzám.
Horn Gyulának sokak szerint „lópokróc” modora volt, aki az embereknek alig köszönt. Időnként mogorván fejbólintással üdvözölte azt, aki a titkárságon vendégként megjelent, az idegenekre rá sem nézett.
Horn Gyula erős dohányos volt. Olyan márkájú cigit szívott, amit akkortájt nehéz volt Magyarországon beszerezni. Az is előfordult, hogy Baranyi a gépkocsivezetőt küldte el a fektepiacra, hogy szerezzen be néhány dobozzal. Elképzelhetőnek tartja, hogy Horn később megsejtett valamit az illegális áruról, mert feltűnt neki a másféle csomagolás. A politikus elkezdte figyelni a dohányosok cigarettás dobozait, azt nézegette: van-e rajtuk vámzár. Később egy kis tokot szerzett be a saját dobozának elrejtésére.
Az alkoholfogyasztástól 1994-ben történt balesete után az orvosok eltiltották. Nem bírta az alkoholt, ha egészen keveset is ivott, meglátszott rajta. A szesz kétféleképpen hatott rá: vagy jókedvű lett tőle, vagy hallgatag – emlékezett titkárságvezetője. Időnként azonban nem tudott ellenállni egy pohár sörnek vagy fröccsnek.
