Sok oka lehet annak, ha valaki „bal lábbal kel fel”, és ezek közül a legvalószínűbb, hogy az illető nem aludt eleget. Amerikai kutatók szerint azonban még kevés alvás esetén is számottevően csökkenthető az ébredés utáni fáradtságérzet, ha a szundítást a megfelelő szakaszban szakítják meg – e tétel alapján pedig olyan ébresztőórát szerkesztettek, amely testre szabottan, a lehető legalkalmasabb időpontban, a legkevesebb kényelmetlenséget okozva ébreszti fel gazdáját.
Álomfigyelés. Sok múlik az időzítésen.
Az agyműködés szempontjából több szakasz váltja egymást az alvás során: a test legtöbb funkcióját takarékra állító, legpihentetőbb mélyalvást az álmokkal és az azokat kísérő gyors szemmozgásokkal járó REM alvás követi, majd felszínes, szendergő alvás következik. E periódusok nagyjából másfél óránként váltakoznak, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a mélyalvásból a legkellemetlenebb felébredni – sőt, sokszor szinte lehetetlen is -, ám frissen pattan ki az ágyból az, akit már a felszínes álmából riasztanak fel. A kutatók által szerkesztett óra, a SleepSmart erre épít: az agyhullámokat érzékelve állapítja meg, szabad-e csörögni. Működéséhez egy, az alvást nem zavaró fejpánt viselése szükséges, amely rádióhullámok útján tájékoztat az agy elektromos tevékenységéről; a szerkezet ennek alapján igazítja az ébresztést a beállított időponthoz, amelynél mindig korábban szólal meg. Így a felköltést igénylő személy ugyan hamarabb ébred, mint egyébként tenné, mégis pihentebbnek érzi magát.
