Ismét az OTP külföldi terjeszkedésétől volt hangos a részvénypiac az utóbbi napokban. A legnagyobb magyar bank igen aktív akvizíciós politikájában egyre jobban konkretizálódott a Törökországban való megjelenés. A helyzet azonban teljesen más, mint a korábbi külföldi bevásárlásoknál, az OTP ezúttal csakugyan nagy fába vágta a fejszéjét. A török sajtóban napvilágot látott információk szerint az OTP Bank a már korábban vele összefüggésbe hozott 11. legnagyobb török pénzintézettel, a Denizbankkal állapodott meg. Ennek tényét mindkét fél tagadta, ez azonban nem vetett véget a spekulációknak.
A török sajtóban makacsul tartja magát az elképzelés, miszerint az OTP a Zorlu-csoporttal tárgyal a Denizbankban történő 40 százalékos tulajdonszerzésről (a Zorlué a Denizbank háromnegyede). Az üzlet megtörténte után az OTP és a Zorlu-csoport a Denizbankon keresztül együtt indulna a 6. legnagyobb török bank, a Halkbank 2006-ban esedékes privatizációs tenderén. Utóbbi mérlegfőösszege három és félszerese a Denizbankénak, s a két pénzintézet együttesen már a 4. legnagyobb lenne Törökországban.
Az elemzők és alapkezelők hozzáállása az OTP török terveihez egyelőre igen vegyes. Kérdéses, hogy a magyar bank már ma is eléggé leterhelt menedzsmentjének lenne-e elég energiája a fenti nagy ívű török projekt figyelemmel kísérésére, s emellett nem lassulnának-e le a kritikus akvizíciós és fejlesztési projektek a szomszédos országokban. Jelenleg úgy tűnik, az OTP-részvény árfolyamát alapvetően meghatározó külföldi alapok akkor fogadnák el a török terjeszkedési terveket, ha Romániában nem sikerülne megfelelő pozíciókat kiépíteni, azaz nem lehetne megszerezni az ottani 2. számú pénzintézetet, a CEC-et.
A török terjeszkedési terv és a román CEC megszerzése egymás alternatívái. Mindkettőt az OTP nem tudja egyidejűleg végrehajtani, viszont az egyik kell ahhoz, hogy a magyar bank nagyot tudjon lépni előre. A CEC megszerzését a földrajzi integráció, a jobb menedzselhetőség, illetve a regionális fókusz teszi vonzóvá, miközben a Denizbank mellett a romániainál is erőteljesebb törökországi növekedési lehetőségek és a valamivel kedvezőbb értékelési szint szólnak.
