A hazai építőipari fellendülés a Zalakerámia Rt. eddig sem gyenge piaci és pénzügyi pozícióit csak tovább javítja. A már régóta tervezett, s a magyar vállalatok között egyelőre kuriózumnak számító külföldi cégvásárlások már csak karnyújtásnyira vannak.
A Zalakerámia Rt. az elmúlt évek során fokozatosan beküzdötte magát az európai élvonalban jegyzett burkolólap-gyártók közé. A zalaegerszegi székhelyű cég milliárdokat költött technológiájának megújítására. Elsőként, 1992 és 1994 között, tófeji gyárát korszerűsítette 800 millió forintos beruházással, aminek eredményeként az ma már az egyik legkorszerűbb burkolólapüzem Európában. A Zalakerámia Rt. 1991 június 1-jén alakult meg a brit illetőségű IMI Securities 10 millió dolláros és az ÁVÜ 676 millió forintos befektetésével. A 10 millió dollárból 1 milliót elkülönítettek ingyenes dolgozói részvényekre. Nem sokkal később a vagyonügynökség tulajdonában lévő részvények nagyobb hányadát a brit cég 4 millió dollárért megvásárolta. A tulajdoni szerkezet újabb változása akkor következett be, amikor a Zalakerámia papírjai tőzsdére kerültek, és ott brit befektetők, elsősorban a Hungarian Investment Corporation Ltd. (HICL), továbbá egy pénzügyi befektető csoport, a John Govett – szintén a HICL-en keresztül – szerezte meg a legtöbb papírt. Az azóta is folytatódó részvényvásárlások eredményeként a HICL kezében körülbelül 30 százaléknyi tőkerész összpontosult, míg a többi befektetőnél (befektetési alapok, alapítványok) 5-7 százalékos pakettek vannak. A menedzsment számára ötszázalékos vásárlási opció van érvényben, amelyből eddig 3 százalékot érvényesítettek. A mai tulajdonosi struktúrában a részvényeknek közel 94 százaléka külföldön, elsősorban Nagy-Britanniában van.
Az alaptőke-emelések és részvénykibocsátás eredményeként a cégnek mintegy 1 milliárd forint a szabad tőkéje. Ennek nagy részét a romhányi Rékerámia Rt. felvásárlására, illetve technológiájának korszerűsítésére (e beruházás értéke 800 millió forint) fordították, tudtuk meg John T. Rourke-től, a társaság elnökétől. Az ott kialakuló 2 millió négyzetméteres burkolólapgyártó kapacitás, amelynek 80 százaléka az új beruházások eredménye, a Zalakerámia számára lehetővé teszi az export további növelését.
Katona György vezérigazgató szerint ez a termelő kapacitás már elegendő ahhoz, hogy versenyképesek legyenek a nemzetközi piacokon.
Romhányban hamarosan megkezdik a fagyalálló burkolólapok gyártását, amelyekből az idén már 200-250 ezer, jövőre pedig 350 négyzetméternyit kívánnak értékesíteni a német, az osztrák és a benelux piacon. Nagyobb offenzívára Nyugat-Európában egyelőre nincs sok esély, hiszen még csak nem is prognosztizálják az építőipar fellendülését. Elsődleges exportpiacaik azonban egyelőre ott vannak. A további növekedést megalapozó új vásárlók viszont mindinkább keletről és délről érkeznek majd. Litvániában és Belaruszban ma már ugyanolyan szerződéses partnerekkel dolgoznak, mint Nyugat-Európában, de a legnagyobb potenciális felvevőpiacokról: Ukrajnából és Oroszországból pillanatnyilag csak eseti megrendeléseket kapnak. A vezérigazgató becslése szerint még legalább öt évre van szükség, mire a többi exportpiacnak megfelelő szintre sikerül felhozniuk kapcsolataikat ebben a térségben.
Az elképzelt exportpozíciók megszerzéséért már a hazai üzemekre alapozva is eredményesen szállhatnának versenybe. A Zalakerámia filozófiája szerint azonban addig kell terjeszkedni, amíg lehet. Már évekkel ezelőtt kiszemelték azokat a burkolólapot, fürdőszobai berendezéseket és felszereléseket gyártó üzemeket (híreink szerint Ukrajnában, Szlovákiában, illetve Horvátországban), amelyek megvásárlása esetén a cég e termékkörben Közép- és Kelet-Európában piacvezetővé válhatna.
A cég stabilitása azonban ma még a magyar piacon dől el. Jelenleg a 6,4 millió négyzetméternyi terméket felvevő magyar piac 53 százalékát ellenőrzik. (Két legnagyobb versenytársuk, a Villeroy & Bosch – korábban Alföldi Porcelángyár -, illetve a Pietra együtt körülbelül 30 százalékot tartanak a kezükben, a maradékon pedig az importőrök osztoznak.) Vadonatúj, évente 800 ezer egység gyártására képes zalaegerszegi kályhacsempegyáruk júliusi üzembe helyezése már csak a hab a tortán.
