Jelenleg több mint kétezer bírósági pere van az adóhatóságnak, a viták tárgya összességében több mint 30 milliárd forint. Az elmúlt években egyre gyakoribb, hogy a bonyolult, kevésbé egyértelmű adójogszabályokat másképp értelmezik az adóalanyok, mint az APEH, s ezért bírósághoz fordulnak. A perek kimenetele – legalábbis egyelőre – az adóhatóságnak kedvező, hiszen tízből hetet “simán nyer” a hatóság.
Pereljünk vagy inkább fizessünk? – az adóhatóság adóhiányt megállapító határozata után az adóalanyok gyakran állnak e dilemma előtt. A statisztika azt mutatja: az adóalanyok egyre gyakrabban döntenek a per mellett, s indítanak eljárást az APEH általuk jogtalannak vélt határozatai ellen. S mivel a bíróságok leterheltsége igencsak általános, így éves szinten a befejezett perek száma mindig kevesebb, mint az abban az évben indított pereké. Emiatt pedig évről évre növekszik az APEH folyamatban lévő pereinek száma. Mint Kóbor Mártától, az APEH hatósági főosztályának vezetőjétől megtudtuk: jelenleg több mint kétezer peres ügye van az adóhatóságnak, amelynek összes perértéke 33,3 milliárd forint. Az utóbbi években megfigyelhető tendencia, hogy egyre több az olyan per, ahol többszáz milliós, sőt milliárdos értéket is vitatnak az adóalanyok. Ezen perek többsége valamilyen módon kapcsolódik az “olajbizniszhez”. Vannak persze ma is “tyúkperek”, amikor néhány tízezer forint miatt perli az adóalany a hatóságot.
Ha adónemenként nézzük a pereket, akkor kiderül: általános forgalmi adóval kapcsolatban van a legtöbb per, amely abból a szempontból érthető, hogy a költségvetésnek ebből az adónemből származik a legtöbb bevétele. Ha egyértelműbbek, egyszerűbbek lennének a törvény rendelkezései, akkor bizonyára pereskedni sem kellene annyit. Jól mutatja ezt a lízinggel kapcsolatos szabályozás: korábban, amíg a társasági adótörvény nem szabályozta a lízinget, addig nagyon sok lízinggel kapcsolatos pere volt az adóhatóságnak. Amióta viszont van egyértelmű szabályozás, azóta szinte megszűntek az adóhatóság e témával kapcsolatos perei. Az APEH főosztályvezetője egyébként azon a véleményen van, hogy az adóalanyok nem ritkán azért indítanak pert, mert “aki időt nyer, életet nyer”. Vagyis valójában tudják az adóalanyok, hogy nincs igazuk, de elindítják a pert, kérik a végrehajtás felfüggesztését – amit a bíróság általában meg is tesz – , s akkor átmenetileg megmenekülnek a fizetési kötelezettségtől. Azonban az sem ritka az APEH praxisában, hogy mire végrehajtható lesz az ítélet, vagy kimentik a vagyont a cégből, vagy a per megindítását követő 2-3 év múlva már meg is szűnik az adós cég. Kóbor Márta szerint nem biztos, hogy egy “normál”, vagyis nem csalásra játszó adóalanynak, jó az, ha kéri az adóhatósági határozat végrehajtásának felfüggesztését. Amennyiben ugyanis az APEH nyer, akkor az adóalanynak nemcsak az adóhiányt, hanem a jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi pótlékot is meg kell majd 2-3 év múlva fizetni.
Slágertéma volt az elmúlt két évben az APEH perei között az “olajos” ügyek, ahol a vita tárgya általában az áfa, a fogyasztási adó és az ehhez kapcsolódó útalap-hozzájárulás volt. Egyelőre még nincs per, de még csak nem is fellebbezett egyetlen magánszemély sem amiatt, hogy az adóhatóság – bizonyos alapítványok, befektetési szövetkezetek és nyugdíjpénztár esetén – nem fogadja el a szervezet befektetési kedvezményre jogosító igazolását. Az APEH e tekintetben elszánt, bíróságra is hajlandó menni ezen cégek, illetve a kedvezményeket elszámoló magánszemélyek ellen – szögezte le a főosztályvezető. Többszáz pere van az adóhatóságnak fiktív cégek számlái miatt is, amelyek perértéke ugyancsak milliárdos nagyságrendű. E tekintetben egyébként nem teljesen azonos a bírói gyakorlat, mivel e témában sok pert nyert az adóhatóság, egyet azonban most a Legfelsőbb Bíróságon elvesztett. Kóbor Márta ezt a legfelsőbb bírósági ítéletet igencsak furcsának tartja, mivel az nehéz helyzetbe hozza az adóhatóságot, illetve a költségvetést. Arról van ugyanis szó, hogy az ítélet folytán vissza lehet igényelni az adóhatóságtól azt az áfát, amit senki sem fizetett meg. Ez nonszensz – véli a főosztályvezető -, ezt a bíróság sem gondolhatja komolyan, vagy ha igen, akkor komoly bajok lesznek, súlyos következményei lehetnek ennek az ítéletnek. Az áfa-visszaigénylést ugyanis – ami az eddigi gyakorlat volt – csak valós gazdasági tevékenység alapján engedte meg visszaigényelni a bíróság is. A fiktív számlákkal kapcsolatos perek egyrészt sok borsot törnek az adóhatóság orra alá, ráadásul a tisztességes vállalkozóknak sem használnak. S hogyan lehetne ezen a nemkívánatos helyzeten változtatni? Nem biztos, hogy feltétlenül adótörvény-módosítás segítene ezen a problémán – véli a főosztályvezető. Változatlanul nagy gondot jelent az adóhatóság számára, hogy a pénzforgalom nagy része készpénzforgalom, s nem bankokon keresztül bonyolódik. Ha például csak olyan áfát lehetne visszaigényelni, ahol a számlát bankon keresztül fizették ki, akkor a csalások nagy részét el lehetne kerülni, a fiktív számlák nagy része megszűnne. Érdekes ugyanis, hogy a fiktív számlákat mindig készpénzzel egyenlítik ki, s nem banki átutalással.
Egyébként a statisztika azt mutatja, hogy az APEH első fokú határozatainak nem túlságosan nagy részét fellebbezik meg, illetve viszik bíróság elé az adóalanyok. 1994-ben például az ellenőrzéshez kapcsolódó első fokú adóhatósági határozatoknak 24 százalékát fellebbezték meg, bíróság elé pedig már csak 4,33 százaléka került. Tavaly némileg nőtt a bíróság elé vitt ügyek száma: 1995-ben az első fokú adóhatározatoknak 4,57 százaléka került a bíróságok elé. A főosztályvezető cáfolja, hogy a perek nagy részét az adóhatóság elveszítené. Az 1995-ben befejeződött pereknek 70 százalékát tisztán nyerte az APEH, amely perértékben 2,3-2,4 milliárd forintot jelentett. A fennmaradó ügyek 8 százalékában módosította az adóhatóság határozatát a bíróság, illetve 22 százalékban helyezte hatályon kívül. Ez utóbbi perekben 1 milliárd forintról van szó.
Az ügyek egy része felülvizsgálati kérelem formájában “harmadfokon” eljut a Legfelsőbb Bíróságra, itt az ügyek 80 százalékában az adóhatóságnak adott igazat a bíróság. Kóbor Márta szerint a hatályon kívül helyezés jelenlegi bírói gyakorlata nem szerencsés. A bíróságok nemcsak akkor élnek ezzel a lehetőséggel, ha az adóhatóság döntését teljes egészében megalapozatlannak tartják. Az ítéletek indoklásából számos esetben kiderül, hogy a bíróság részben az adózónak, részben az adóhatóságnak ad igazat, és mégis hatályon kívül helyezi a hatóság határozatát. A főosztályvezető szerint ilyenkor jobb lenne, ha csupán módosítaná a bíróság az adóhatóság határozatát, és ezzel az ügy jogerősen befejeződne. Akadt például olyan eset, ahol 200 millió forintos adóhiányt vitattak. Miközben a bíróság is elismerte, hogy 180 millió forintban az APEH-nek, s 20 millió forintban az adóalanynak van igaza, mégsem módosította, hanem hatályon kívül helyezte az adóhatóság határozatát, s új eljárásra kötelezte az APEH-et. Ez azért kellemetlen az államkasszára nézve, mert első fokon minden újra kezdődik, s az állam csak újabb 3 év múlva juthat hozzá a jogos pénzéhez.
Hogyan kellene szabályozáson változtatni, hogy ne legyen ennyi per? – ami végül is sem a tisztességes adóalanyoknak, sem az államnak nem jó. A főosztályvezető szerint, ha nem változnának állandóan az adójogszabályok, s egyszerűbbek, kiszámíthatóbbak lennének, az mindenkinek hasznos lenne. Ha egy adott törvényi rendelkezésnek egyetlen jelentése lenne, akkor nem értelmezné másképp az adóalany, az adóhatóság, az első fokú és a másodfokú bíróság. Ugyanis olyan eset is előfordul, hogy a másodfokú bíróság vagy a Legfelsőbb Bíróság sem ugyanolyan ítéletet hoz. Véleménye szerint például az ez évi szja-törvény igen bonyolult, nem kizárt, hogy sok problémát fog még okozni. Úgy látja, hogy a polgári perek bizonyítási szabályaiban is lehetne valamit változtatni: ki kellene zárni, hogy a keresetlevél benyújtása után újabb bizonyítékot adhasson be a bírósághoz az adóalany.
