Január 1-jétől életbe lépett a termékdíjtörvény. Előkészítésekor komoly lobbyzásba fogtak az érintettek, így a hűtőgépgyártók és -forgalmazók, a gumiabroncs-forgalmazók – sőt, mivel a járművön behozott gumi után is fizetni kell, az autógyártók és -forgalmazók is -, és természetesen a leginkább érintett csomagolóipar. Lévén, hogy a törvény deklarált szándéka a környezetvédelem, illetve környezetvédelmi célra többletforrás előteremtése, éppen azokkal szemben, akik a leginkább szennyezik a környezetet, a termékdíj bevezetésének fontosságát senki nem vitatta. Ezzel ugyanis az érintettek maguk ellen hangolhattak volna jelentős társadalmi csoportokat. Mit tettek hát az egyes érdekcsoportok? Szinte minden nyilvános fórumon a tervezett törvény részleteit bírálták. A díj mértékét, az adott termékcsoport beemelését a törvény hatálya alá, a tervezett bevezetés idejét és így tovább. Milyen eszközöket használtak fel a lobbyzásra? Sajtónyilatkozatokat adtak, szakmai kerekasztal-beszélgetéseket szerveztek, bírálták az ismertté vált tervezetet és így tovább. A lobbyzás csak ritkán folyik teljesen a kulisszák mögött. Fontos eszköze lehet a nyilvánosság, a tények olyan csoportosítása – ha úgy tetszik, a közvélemény „átverése” -, amely a legjobban szolgálja az adott érdekközösség céljait.
