A kommunizmus alatt a barter a központi terveket készítők számára maga volt az álom, hiszen rögzített áron lehetett kereskedni az árukkal. Általában szólva a barter akkor virágzik, amikor a pénzügyi szféra nem képes arra, hogy megolajozza a normális kereskedelem kerekeit. A WTO, az “Economist Intelligence Unit”, az OECD és egyéb szervezetek becslései szerint az ellentételező kereskedelem különféle formái még mindig a kereskedelmi forgalom legalább egyharmadát teszik ki az átmeneti országok gazdaságában.
A TANULMÁNY ELKÉSZÍTÉSÉBEN RÉSZT VETTEK: Lindita Xhillari (Albánia), Igor Pelipasz (Belarusszia ), Szpartak Keremidcsjev és Todor Gradev (Bulgária), Eva Klvacova (Cseh Köztársaság), Ajli Kukumagi (Észtország), Körösényi András és Havas Attila (Magyarország), Katerina Khomencsuk (Kazahsztán), Marat Temirkhanov és Asel Gyusupbekova (Kirgízia), Velga Vilne (Lettország), Romas Lazutka (Litvánia), Trajkó Szlaveszki (Macedónia), Szerdzsu Botezatu (Moldávia), Agneska Rybinszka és Joanna Dzialo (Lengyelország), Liviu Gaita (Románia), Maxim Kvasa (Oroszország), Eugén Jurzika (Szlovákia), Franci Krizanic (Szlovénia), Miroszlava Didukh (Ukrajna), Aliser Gyumanov (Üzbegisztán)
SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Kenneth Murphy, Roman Frydman, Andrzej Rapaczynski
SEGÉDSZERKESZTŐK: Simon Nellis, Rebecca Schumann, Melissa Fleer, Pavel Sinev
