Miben ragadható meg a legplasztikusabban a kormányzati szerep változása az elmúlt évtizedben?
– A piacgazdaság térnyerésével a külgazdaság-politikában is átalakult az állam szerepe, a kézi vezérlés megszűnt. Az alapvető feladat a megfelelő körülmények megteremtése ahhoz, hogy minél kevesebb akadállyal folyjon a külkereskedelem. Ez azért igen fontos, mert ma már valóban külkereskedelem-vezérelt a gazdasági növekedés. A külforgalom növekedése meghaladja a GDP bővülési ütemét, kiváltképp 1995 óta. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt évek belső piaci restrikciója ellenére sem következett be recesszió a gazdaságban.
A nyitottság más államokkal összehasonlítva mit jelent?
– Nálunk egy főre vetítve a GDP 4500 dollárra, míg az éves export 1900 dollárra rúg. A két mutató 40 százalék körüli aránya még az uniós országokkal való összehasonlításban is megállja a helyét. Az átlagosnál jóval nyitottabb országokban persze még ennél is nagyobb szerepet játszik a külkereskedelem; ilyen például Hollandia, ahol a fenti hányad a 60 százalékot is eléri. A nyitottság mutatója az is, hogy a magyar külforgalom négyötöde ma már vámmentesen, illetve kedvezményes vámokkal bonyolódik. A szabadkereskedelmi megállapodásokban kölcsönösen nagyobb kedvezményeket biztosítunk egymásnak partnerországainkkal, mint amilyeneket a legnagyobb kedvezményes elbánás alapján nyújtanánk. Ez azonban csak az ipari termékekre vonatkozik, ám ott van a kifejezetten érzékeny területnek számító mezőgazdaság, ahol nem teljes körű a kereskedelem szabadsága. Itt komoly gazdaságdiplomáciai feladat a minél előnyösebb pozíciók kialkudása. A nem szabadkereskedelmi partnerek esetében is akad teendő. E viszonylatokban a Kereskedelmi Világszervezet fekteti le az alapelveket, az általános szabályokat, s rögzíti az egyes országok által tett konkrét vállalásokat is.
Eddig jórészt a szabályozást említette, ám a kereskedelemben – amint az kiváltképp az utóbbi időben kiviláglott – feszültségek is keletkezhetnek.
– Nem zárható ki, hogy az integráció elmélyültével az ilyen esetek megszaporodnak. Ennek oka, hogy a szabadkereskedelemben részt vevők vámhátránya elkerülhetetlenül megnő, és ez ellen minden eszközzel igyekeznek majd fellépni. Ezt kezelni kell; a különböző szintű tárgyalásokon részben igyekszünk eloszlatni a félelmeket és félreértéseket, s ha jogosak a panaszok, akkor lehetőség szerint megpróbálunk mindkét fél számára megnyugtató kompromisszumos megoldást elérni.
Hogyan egyeztethető össze a liberalizált kereskedelempolitika a piacvédelemmel?
– Külkereskedelemre utalt, kis belső piacú országként hazánk szükségszerűen érdekelt a liberalizált világkereskedelemben. Ám semmit sem adnak ingyen: az exportlehetőségekért cserébe meg kellett nyitnunk saját piacunkat is. Így azután olyan termékek is bejönnek, amelyek gyártásában nem vagyunk elég versenyképesek. Ilyenkor saját érdekünk, hogy szűkre szabjuk a piacnyitási kereteket. Ez komoly gazdaságdiplomáciai feladat, ami egyaránt igaz arra, amikor nekünk kell piacvédelmi intézkedést hozni, illetve amikor mások efféle lépéseinek hatályát kell minél szűkebbre szorítani. Tárgyalási taktikánk egyébként egyszerű: vállaljuk az ipar nyitottságát annak érdekében, hogy a számunkra fontos agrárkereskedelemben minél jobb eredményeket tudjunk elérni. Amúgy a konkrét piacvédelemi intézkedéseknél nagyon szigorúan meg kell felelni a nemzetközi színtéren előírt feltételeknek.
Az utóbbi időben előtérbe került a kis- és középvállalkozói kör támogatásának kérdése. Ebben Önök milyen szerepet tudnak játszani?
– E kör kevésbé készült fel a nemzetközi versenyre és az offenzív tevékenységre, így segíteni kell ebben. Általában is szükség van különféle intézkedésekre, például a pénzügyi feltételek, a különféle támogatások, az oktatás, a képzés és a műszaki, technikai fejlődés terén. Emellett célzott eszközök is kellenek, hogy fejleszteni lehessen ezen vállalkozások külgazdasági kapcsolatrendszerét. A pénzügyi eszközök közül az Eximbank és a Mehib szolgáltatását lehetne kiemelni, de hasonló célt szolgál a kollektív exportösztönzés is.
Milyen a magyar szakemberek megítélése a nemzetközi szervezetekben ?
– A Kereskedelmi Világszervezethez hasonlóan aktív a magyar szerepvállalás a fejlett ipari államokat összefogó OECD-ben is. A tagsággal járó gazdasági előnyök mellett sokat lendít az ország megítélésén, s erősíti nemzetközi pozícióinkat a szakembereink által ezen intézményekben végzett, s a partnerek által is elismert szereplés. Jól jelzi ezt, hogy az előbbi szervezetben van magyar igazgató, míg az OECD-ben magyar bizottsági elnökök is tevékenykednek. Mindkét helyen természetesen saját érdekeink alapján lépünk fel, álláspontunk kialakításánál azonban egyre inkább figyelembe vesszük az Európai Unió véleményét is.
