Az Interneten nem a ma, hanem a holnap olvasóinak, információinak és technológiájának kedvéért jelennek meg a cégek, médiák, magánemberek. Ma még kínálati piac van, az Internet-szolgáltatások választéka bővebb, mint a feléjük forduló kereslet.
Napjainkban a cégek előtt Internet-szolgáltatók tucatjai lejtik csábtáncukat: készítsenek magukról egy bemutatkozó oldalt (Home Page-et, magyarul cím- vagy alapoldalt) az Interneten, a szolgáltató számítógépén tárolva, ahol – szól a meggyőzőnek ható érv – 50-60 millió ember olvashatja el a cégről és szolgáltatásairól, termékeiről szóló információkat. Ha az érvelő a valósághoz közelebbi tényekkel próbál hatást gyakorolni az Internet világában tájékozatlan döntéshozóra, akkor a magyarországi Internet-felhasználók százezres létszámával érvel. Ma még a kínálati piac napjait, heteit éljük, amikor az Internet-szolgáltatások választéka bővebb (és a technikai fejlődéssel egyre bővül), mint a feléjük forduló kereslet.
Valójában halvány fogalma sincs senkinek sem arról, hányan is használják a nemzetközi számítógépes hálózatot: öt- vagy ötvenmillió ember barangol-e az Interneten. Az viszont pontosan látható, hogy a számítástechnikában, a távközlésben érdekelt cégek dollármilliókat fektetnek a hálózat kapacitásának, szolgáltatásainak bővítésébe, s ennek publicitást, marketinget – így hosszabb távon felhasználókat is kerítenek. Az Internet egyesek szerint a globálanarchia bázisa. Ám az Internet bővüléséhez a hálózatnak és hódolóinak ki kellett lépniük a campusok, egyetemi negyedek, tanszékek zárt világából a piacra, ahol a szólásszabadság Internetét napról napra biztosabban gyűri maga alá az üzleti szféra. A cybergurukból mára Internet-szolgáltatások főnökei, menedzserei lettek – magyar példa akár a Hungary Network és az E-net Kft. néhány képviselője -, akik korábban még együtt sóhajtoztak a független hálózat kommercializálódása felett, napjainkban viszont kemény üzleti vállalkozásokat vezetnek harcba az egyre bővebb piaci részesedések megszerzéséért Magyarországon és a világon egyaránt.
A mai Internet-szolgáltatások ugyan érdekesek, de az Interneten való jelenlét lényege inkább a holnap ígéretében, mint a ma kínálatában érhető tetten. Az Internet ma még nem egy általános célú média, ahol mindenki megtalálja a csak neki szóló információkat – mint például a fejlett országokbeli lapkiadás -, noha a hálózat fejlődése afelé tart. Ma leginkább egy olyan könyvtárhoz hasonlít, ahol a könyvekből kitépkedték a lapokat, azokat kisebb-nagyobb kupacokban szórták szét a földön, s az olvasóknak maguknak kell kibogarászniuk a számukra érdekes olvasmányt. Ebben hiába állnak az olvasók szolgálatára olyan segítő rendszerek, mint a Yahoo és az Alta Vista, a legfontosabb információkat csak oldalak tucatjai, rosszabb esetben százai átböngészése után találhatjuk meg.
Ma az értelmiségiek, a gazdasági döntéshozók java része már meglelheti azokat az érdekes anyagokat – még a nem számítástechnikai témákban is -, amelyek miatt az Internetet használnia érdemes. De kétséges, hogy például egy cipőfelsőrész-készítő kisiparos is hozzájuthat-e az őt érintő jogszabályokhoz, ár- és egyéb listákhoz. Számukra talán a napi- és hetilapok, a nyugati hírügynökségek információkínálata adja meg a naponta átrágandó csemegét. Külön olvasói kasztot képviselnek a számítógép- és Internet-megszállottak, akik kielégíthetetlen és gyógyíthatatlan információéhségben szenvednek. Ma még ők a tipikus Internet-használók, de a hálózat általánossá válásával, kommercializálódásával és egyre nyíltabbá válásával e fogyasztói réteg jelentősége csökken.
Az Internet jelene és múltja tulajdonképpen érdektelen, mert ennek a kommunikációs csatornának csak jövője van. Teljesen felderítetlen jövője. Az Internet újdonsága a rádióhoz, a televízióhoz képest ugyanaz, mint a telefoné: a viszszabeszélés, a két- és többirányú kommunikáció lehetősége. Az Internet közeli jövőjét a ma CD-ROM-jai sejtetik. Az 1980-ban megjelent CD-lemezeken először csupán hangot, majd 1984-től már szöveges információkat is lehetett tárolni. 1986-ban készült el az első multimédia CD-ROM, ahol hang- és mozgókép, illetve szöveg együtteséből lehetett szabadon, ötletszerűen kiválasztani a befogadót érdeklő információkat, amelyek logikai kapcsolatai a hipertextek (kiemelt kulcsszavak) révén könnyen és gyorsan feltárhatók voltak.
Stratégiai fúziók
A ma Internetje még az első CD-kéhez hasonló. Vannak rajta különböző képek, már megszólal ezen a csatornán is a rádió, de hangminősége még elfogadhatatlan, van ugyan mozgókép, de ami megüti a szemnek elfogadható mértéket, az csupán egyszerű animáció. Ha valamilyen filmet akarunk egy polgári módon előfizetett modemes kapcsolattal nézni az Interneten keresztül, felkészülhetünk arra, hogy csak töredezett képkockákat vagy alig élvezhető állókép-sorozatokat kapunk a hálózatról. Ennek oka az adatátviteli vonalak szűk keresztmetszete.
Az Internet jövőjét tehát nemcsak a számítástechnikusok, szoftverguruk határozzák meg, sőt főképpen nem ők, hanem a távközlés modernizációjába beruházó cégek, s azok a napjainkban eufemisztikusan “tartalomszolgáltatónak” nevezett médiák, amelyek híreiket, információikat, műsoraikat kirakják az Internetre, hogy onnan bárki letölthesse azokat a saját gépére és elolvashassa, felhasználhassa.
Az Internet belátható jövője a hálózati multimédia, amelynek egyik fajtája az interaktív televízió. Mivel a legnagyobb tőke az adatátviteli kapcsolatok és vonalak, illetve műsorok létrehozásához szükséges, a ma még független Internet-szolgáltatók mind nagyobb része veszíti el függetlenségét, vagy lép szoros szövetségbe egy médiával, kommunikációs céggel, hogy a jövőben létrehozzák az informatika és szórakoztatás együttesét, az infotaimentnek nevezett ágat.
Ezeknek a stratégiai összeolvadásoknak, szupermonopóliumoknak a kialakulása még várat magára, de a jelek egyértelműek. Közeli példa: stratégiai szövetséget kötött a legnagyobb európai médiakonszern és távközlési vállalat: a Bertelsmann és a Deutsche Telecom. Ennek hazai leképeződése a Matáv és a Népszabadság együttműködése az Interneten, amelynek három számítástechnikai cég: a Packard Bell, a Digital és a Rolitron is részese lett mellettük. A ma még veszteséges, jó esetben nullszaldós vállalkozás, egy országos lap publikálása a szűk Internet-közösségnek, spontán módon hozta össze az érintetteket: a számítástechnika, az adatátvitel és a média képviselőit. Ez csak egy apró kísérlet, de a világ újabb kommunikációs tendenciáit jelzi. A Népszabadság mellett a Figyelő, a Magyar Hírlap, a Napi Gazdaság, a Népszava, a HVG, a 168 Óra, a Magyar Narancs és számos más hazai lap is megjelent valamilyen formában az Interneten – s a nagyvilág több ezer újságja. Megjelenésük értelme nem más, mint megtanulni és kihasználni a modern technológiák nyújtotta – főként marketing – előnyöket, és felkészülni arra az időre, amikor az interakció, a közvetlen olvasói visszajelzés percről percre formálja, alakítja majd a médiakínálatot, a műsorokat, a lapok cikkeit, összeállításait.
Bővülő Internet-kiadások
Az Internet nemcsak kísérleti terep, hanem fenyegetés is a hagyományos publikációs technológiákkal élők számára. Már most érezhető, hogy a nyomtatott sajtó a szaporodó tévéműsorok és -társaságok szorításában veszít jelentőségéből és hirdetési bevételeiből – tisztelet a kivételnek. A papíralapú médiák számára az Internet olyan versenytárs, ahol nincs nyomdaköltség, tehát a kiadások nagy része megtakarítható, és emellett nincsenek terjedelmi, nyomdai, szállítási, terjesztési korlátok sem. Ez elvezethet ahhoz, hogy az Internet-kiadások bővülésével párhuzamosan csökken a nyomtatott példányszám. Ez máris megfigyelhető az Interneten jelen lévő amerikai liberális lapok esetében, amelyek e tendencia ellen úgy védekeznek, hogy hálózati kiadású lapjaikat csak előfizetés ellenében engedik olvasni. De a jövő technológiái kikövetelik azt is, hogy a lapok hangos, mozgóképes információkat tegyenek közzé, a tévék, rádiók pedig szöveges dokumentumokkal is éljenek az Interneten. Ez profilváltásokat, illetve összeolvadásokat tételez fel. A jövő olyan stratégiát követel a médiában, amelynek szinte minden lépését tiltja a jelenlegi médiatörvény és a távközlési koncessziós szerződés.
Változnak a kommunikációs szokások
Hogy a hálózati multimédia a kibővített telefonvonalakon vagy a kábeltévé-hálózatokon keresztül, esetleg műholdas adattovábbítás segítségével jut-e el hozzánk egy évtizeden belül, az ma még nem tudható. De hogy eljut, az bizonyos. Mindehhez azonban le kell zajlania a befogadói, nézői, olvasói oldalon is egy-két váltásnak: meg kell változniuk a kommunikációs és információszerző szokásoknak, az ember és a számítógép viszonyának; meg kell jelenniük azoknak a technikai eszközöknek, amelyek egyesítik a személyi számítógépek, a hifitornyok, tévék, telefonok, faxok, képtelefonok tudását, s főként ezeket az eszközöket meg is kell tanulnunk használni. A jövő kommunikációs készüléke használatában eleinte talán a televízióra fog hasonlítani, hiszen ez napjaink emberének fő információs eszköze bárhol a világon. Az új tévék és az új – a mainál egyszerűbben és problémamentesebben használható – számítógépek mindennapjaink részévé válnak, kialakítják a holnap kommunikációs és befogadói szokását, amely már nyitott, többirányú, interaktív és remélhetőleg szabad is lesz.
