Magyarországon mindennapos gyakorlat, hogy felvesznek egy beteget egy kórházi osztályra, majd hamarosan kiderül, hogy az adott körülmények között képtelenek meggyógyítani – ekkor beutalják egy másik kórházba vizsgálat céljából, onnan esetleg egy harmadikba (mondjuk egy klinikára), majd a végén – rehabilitációs célzattal – “vissza a feladóhoz”. Ez az, amit az Egyesült Államokban már nem lehet megcsinálni. Ott bármely kis kórház felvesz egy rutinműtétre, ám ha az első vizsgálatok alapján komplikációk várhatók, akkor nem vállalja az ellátást, és átirányít egy jobban felszerelt egészségügyi intézménybe. Ha nem így tenne, s menet közben derülne ki, hogy mégsem képes egy beteget ellátni, akkor komoly perre számíthat, ahol alighanem tisztes összegű kártérítést “vernek rá”. Nálunk mindössze annyi történik, hogy az egy betegre jutó támogatási összeg nagyjából egyenlően eloszlik három-négy intézmény között – függetlenül attól, hogy hol történtek igazán komoly és költséges orvosi beavatkozások.
