napjai, legalábbis a jelenlegi formájában, valószínűleg meg vannak számlálva. A közösségi jog az új tagországokat is kötelezi, és az unió nyilván nem szívesen csinál precedenst abból, hogy jön egy csatlakozó ország a maga külön bejáratú jogértelmezésével. Az eddigi egyezményeknek, amelyekből a harmonizált előírások születtek (köztük például a közös áfajog) van egy eredeti értelmük, funkciójuk, amelyekhez Brüsszel ragaszkodik.
Az áfa még nem az egész adórendszer, de Brüszszel legalább e téren tiszta, átlátható viszonyokat akar. Márpedig az eva összekuszálja a hazai adóviszonyokat: 60 ezer vállalkozó áfáról állít ki számlát, s közben áfa helyett evát fizet be a büdzsébe. Ni csak, mondhatnánk, a brüsszeli gőzhenger kiegyenlíti a göröngyös hazai talajt, amikor egyenlő feltételeket próbál teremteni vállalkozás és vállalkozás között. Egyik se fizethessen kisebb adót, mint a többiek.
Egy héttel unióba lépésünk után máris kiütközik történelmi elmaradásunk. Adórendszerünk – nemcsak az eva miatt – rendkívül kusza és áttekinthetetlen. Ez egy rossz játszma, amelyben minél kevesebbet fizet, aki tud, épp’ ezért az állam igyekszik minél többet ráróni arra, aki nem tud kibújni a kötelezettségek alól.
Az is igaz viszont: az eva, ha önmagában nézzük, sokkal egyszerűbb, átláthatóbb, mint a többi adózási forma. Eredményei közismertek, az érdekeltek köre összességében több adót fizet, mint korábban. Végül is javult az adómorál, bizonyságul arra, hogy az egyszerű és tisztességes mértékű elvonást alkalmazó adórendszer működőképesebb. Mintha kerülő úton próbálnánk behozni lemaradásunkat. Az unióban ismeretlen adóforma a maga magyar módján sikeres, mert előrelépést hozott a közterhek egyenletesebb elosztása terén.
Az, hogy most az evát minden bizonnyal pár hónapon belül visszavonják – vagy jelentősen átalakítják -, valószínűleg nem lesz jó ómen a hazai adópolitikának. Mondhatják erre: legyen az egész adórendszer egyszerűbb, átláthatóbb, mértékletesebb. De mondják meg azt is, mi legyen ehhez az első lépés, ha az evától visszalépünk. Hogyan bírja ki a pénzzabáló államháztartás az adóegyszerűsítések miatt átmenetileg kieső befizetéseket? Miként fizessünk kevesebb adót, ha olyan sok kell a büdzsének, amelynek hiányát ráadásul alaposan le kell faragnunk, egyebek közt éppen az (elkövetkező monetáris) uniós tagság miatt? Brüsszelben e kérdésekre nincs (és nem is lehet) válasz. Talán majd idehaza.
