 |
class üzletek, de a „város főutcája” még messze van attól, hogy rávágjuk: ez Kelet-Európa Champs-Elysées-je, ahol magunkban ringatva a sosemvolt békebeliség élményét, olyan víziónk támad az ágközökből bevágó fénytől, hogy egyszer csak elporoszkál mellettünk Gróf Andrássy Gyula pej lován.
A kijózanító valóság a szokásos magyar félmegoldásokról árulkodik. Felújítanak egy több száz méter hosszúságú bérpalotából körülbelül 50 méternyit, az Andrássy út és Hajós utca sarkán álló egykori Bizományi Áruház helyét korrekt módon helyrehozzák, de figyelmen kívül hagyják, hogy az épület bár sarokház, mégsem egy tortaszelet a tejszínhabban, melyből kiharapjuk a nekünk tetsző „fincsiséget”.
Az Andrássy út 8. szám alatt található Goa Caféhoz közelítve viszont meg kell őriznünk a nyugalmunkat, hogy a megfelelő hangulatban lépjük át a keleti gasztronómia kapuját. Ha egy hely goának aposztrofálja magát, akkor a tájékozott vendégnek lesznek prekoncepciói. Goa egyenlő: home dekor depó luxuskivitelben, sötét bordó selymek, tikfa bútorok, velencei csillárok és így tovább.
Az Andrássy úti szentély viszont nem tipikus goa-intézmény, bár az orientalista jegyeket nem is akarja tagadni. Olyan, mintha egy keresztes lovagok által évszázadok óta elhagyott, szentföldi hely lenne, tehát részint európai stíljegyeket visel magán, részint a mesés Kelet csodáját. Így lesz egyedülállóan izgalmas az étterem és kávézó, melynek diszkrét eleganciája, belsőépítészeti víziója izgalmas színfoltja a lassan öntudatára ébredő Andrássy útnak.
Tehát nem az a goa öltött itt testet, amelyet a balatoni vendéglátósok elképzelnek, azaz, hogy veszünk három Buddha szobrot, majd az ángyika meghozza a Westend aljából, oszt majd odarakjuk az Unicumos palackok helyére, azok is pont olyan kis dundik, úgyis már untuk a pub-jelleget…
Nos, egy igazi goa-étterem megtervezése nemcsak egy művészeti és gasztronómiai koncepció közös nevezőre hozását feltételezi; bizonyára vannak még titokzatos feng-shui elvek is, és nem utolsósorban el is kell hinnünk a stábnak: amit csináltak, azt szívből tették. Nos, a Goa Café Restaurant minden szempontból kifogástalan hely. Bárpultja olyan, mint egy oltár. Két valószerűtlenül nagy lámpatest és két szintén méretes tükör között található, egy sor, számunkra ismeretlen itallal, mint amilyen például a Monin nevű szer, mely valószínűleg koktélalapanyag.
A Goa Caféra nem jellemző a keleti kávézók tarka zsibvásár hangulata, éttermünk az eleganciájával, és a látszólagos egyszerűségével tüntet. A hely „szakrális” jellegére nemcsak a bárpult, de az ajtó előtt lévő, magas lábazaton álló, vízzel teli kőtál is utal, melyben virágszirmok úszkálnak. Még a pénztárprogramot futtató számítógépeket is fekete LCD-monitorral látták el, nehogy megsértsenek valami alapszabályt a nagy vendéglátós feng-shui kódexből, ha van ilyen egyáltalán.
Menüt fogyasztottunk, csípős zöldségkrémlevest, egzotikus fűszerekkel megspékelve, illetve fokhagymás crouton-nal és pestóval „megbolondított” csirkesalátát. Minden részletében kifogástalan volt az étek, de odafigyeltek az ismeretlen anyagú szalvétára, és az aranyszállal átszőtt számlatartó könyv küllemére is. (Ha valaki menü helyett másra vágyik, megkóstolhatja a rántott tintahalat, a tejszínes homárlevest, a kaviáros blinit füstölt lazaccal, vagy a grillezett bárányt.)
A nirvánát bizonyára sokféleképp el lehet érni, de aki boldogan akar feloldódni az univerzumban, próbálja ki itt a sült banánt, narancsos szósszal.
