Gazdasági problémáink lényege a gazdaságpolitikában, azon belül pedig elsősorban a fiskális politikában gyökerezik. A 2002-es több mint félezer milliárdos, a közszférában történő többlet-bérkiáramlás után ugyanis 2003 és 2004 a spontán restrikciós kényszerek évei voltak. Az államháztartási hiány túlcsordulásának fenyegető réme miatt az elmúlt másfél évben a baloldali kormány mintegy féltucatszor hozott utólagos korrekciós, vagy pontosabban fogalmazva, megszorító döntéseket. Ráadásul a döntések nem illeszkedtek semmilyen átfogó és végiggondolt államháztartási reformba, s az eseti lépések – sokszor zárolások – nem eredményeztek tartós hiánycsökkenést sem.
Mádi László közgazdász, a Fidesz-MPP országgyűlési képviselője
Az államháztartási hiány ugyanis – a megnövekedett közszolgálati bérek mellett – a gazdasági növekedés lassulása miatt is nőtt, s ez paradox módon azzal is összefüggött, hogy elsősorban a kormányzati beruházások estek a restrikciós döntések áldozatául. Nevezetesen a Széchenyi Terv ki nem mondott leállítása, s az autópálya-építések megtorpanása is jelentősen hozzájárult a beruházások ütemének viszszaeséséhez. Noha nem a kormányzati szándékoknak megfelelően, de megugrott a lakásépítések száma is, hiszen a kormányzati restrikciós lépések kiváltotta hitelfelvételi pánik óriási lökést adott az új lakások építésének. Sajnos ennek a mesterségesen felkorbácsolt hitelfelvételi dömpingnek komoly böjtje lehet a közeljövőben! Egyrészt azért, mert a reáljövedelmek a dinamikus növekedés után most stagnálnak, másrészt pedig a hitelek egy részénél a tetemesen növekvő törlesztő részletek több tízezer családot kényszeríthetnek a hitelszerződéseik felmondására.
Nem lehetünk azonban méltánytalanok a jelenlegi Medgyessy-Gyurcsány-kormánnyal, hiszen az európai – s ezen belül pedig elsősorban a német – dekonjunktúra bizony kétségtelenül viszszafogta a magyar gazdaság növekedési lehetőségeit. Az idei államháztartási hiány a rossz tervezés (illetve hibás politikai megrendelés) miatt várhatóan jócskán meghaladja a tervezettet. Alacsonyabb áfabevételek, magasabb államadóssággal és kamatszinttel járó, több pénzt felemésztő államadósság-kezelés, a nagyobb infláció miatt megugró nyugdíjkiadások mind-mind a hiány növekedését idézik elő. Ez azt is jelenti egyben, hogy a 2002-es, egyszeri tételekkel számottevően felduzzasztott hiány „befagyott” az ezermilliárdos szinten. Emiatt és az adóemelések (elsősorban az áfakulcsok emelése és az átsorolások) miatt megugrott az infláció, kialakult a folyó fizetési mérleg és az államháztartás „ikerdeficitje”. És amiről szintén nem szabad megfeledkezni: a magasabb kamatszintet az infláción kívül a magasabb országkockázat is indokolttá tette. Ez pedig az államadósságot drámaian, a maastrichti kritérium közelébe, vagy talán már a fölé is emelte.
A hivatalba lépő Gyurcsány-kormánynak most egy többismeretlenes egyenletet kellene megoldania. Mást akar a piac, mást az MSZP, s mást az SZDSZ. Hogyan lehet ezen igények mindegyikének megfelelni? A piac további szigorításokat vár az egyensúlyi problémák enyhítésére, az egyéni választókerületekben és a települési, valamint megyei önkormányzatokban érintett szocialisták pedig a 2005-ös évre választási költségvetést akarnak. Ez utóbbi – az eddigi gyakorlatnak megfelelően – a kiadási oldal expanzióját jelenti. A liberálisok eközben mindenáron adócsökkentést követelnek. Persze csak úgy általában. Eközben védik a saját tárcáikat, sőt nem rettennek vissza újabb adókedvezmények követelésétől sem (lásd a Sulinet-kedvezményt).
A jövő évi tervek – akárcsak egy éve – megint csak ingoványos talajra épülnek. Az államháztartási folyamatok idei eltorzulása, a hiány megugrása bizonytalanná teszi a 2005-ös év bázisát. Lehet, hogy a jövő évi büdzsé már az idén megbukik?
